Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey

séről. Körülbelül vele egy időben fedezte fel Maráson [7] ugyanezt a savat a babérolajban, amelyet ennek francia nevéről laurinsavnak nevezett el. Görgey már hozzákezdett munkájához, amikor St. Évre megjelentetett egy értekezést 1847 májusában, és ebben közölte egy mindaddig ismeretlen, 11 szénatommal rendelkező zsírsav, a kocinsav felfedezését. Görgeyt először megrendítette a hír, amely eddigi eredményeinek ellentmondott, a későbbiek folyamán azonban kísérleteivel igazolta a közlemény téves voltát, és dolgozatában vitába szállt a szerzővel. Mindenekelőtt leszögezte: „ ...kísérleteimből meggyőződtem, hogy legalább abban a kókuszdióoldatban, amelyet én vizsgáltam, CHO összetételű sav nincs. " Ezekután bebizonyította, hogy a kocinsav nem más, mint kaprin- és laurinsav elegye, végül hozzáfűzte, hogy „ St Évre hihetőleg mellőzte a kocinsav előállítása alkalmával a baryumsót megvizsgálni, mi egyedül tájékoztatta volna őt arról, hogy az általa előállított sav nem volt-e a caprin- és a pichurinsav elegye... ", mert „ az aether- és az ezüst só semmit sem bizonyítanak. " A magyar tábornok ágyúi már javában szórták a halált az osztrák ellenségre, miközben a bécsi Akadémia tudós professzorai tanulmányozták dolgozatát, amely végül is elnyerte elismerésüket, egyben a jutalmat is szerzője számára. Egy magyar tudós Görgeyról A szabadságharc kezdetén egy 14 éves gyermek könyörgött szüleinek, hogy engedjék őt hadba vonulni testvérei után, és a szülők engedték, mert látták fiuk „rendíthetetlen" elhatározását. Az ifjú ember a tüzérekhez került közlegényként, és Bem, valamint Görgey seregében az ágyuk mellett küzdötte végig a gyilkos csatákat. A szabadságharc vége felé elő is léptették. A Világos utáni üldöztetést átvészelve előbb mint gyógyszerészsegéd működött, majd Bécsbe ment, ahol életét egy kiváló tanár örökre a vegytanhoz kapcsolta. A tanárt J. Redtenbacher-nak hívták, a tanítványt pedig Than Károlynak, aki mint tudós és mint tanár, ugyanakkor mint ember is a legkiválóbbak közé tartozott. Than igen meleg, baráti viszonyba került Görgey vei, és tagja volt annak a társaságnak, amely a száműzetésből visszatért tábornok visegrádi rejtekhelyén rendszeresen összegyűlt, miáltal megenyhült kissé az önként vállalt magány ridegsége. Than Károly [7] a Budapesti Szemlében több mint húsz oldalas tanulmányban foglalkozik Görgeyvel kémikusi minőségében elemezve egyéniségét, dolgozatát. Leszögezte, hogy egy ember, aki a természettudományokkal és ezen belül is a kémiával kíván foglalkozni, nem kis feladatot vállal, viszont Görgey egyénisége, gondolkodási módja kimeríti a rátermettség fogalmát. Mint írja, „ ...értekezésének minden részét áthatja ...az igaz exact tudósnak észjárása és tudományos jelleme ", mert őt „ megvesztegethetetlen vágy és hajthatatlan akarat vezette vizsgálataiban a valóság fölismerésére. " Szinte pontokba szedve elemzi Görgey erényeit, amelyek megegyeznek egyben a kémikuséval is. 1. Éles megfigyelő képesség; fizikai ügyesség, továbbá „A közvetlenség, az élénkség és a szabatosság, kísérleteinek meg az egyes jelenségek leírásában. " 2. Alaposság; az összes tárgyra vonatkozó irodalmat és saját megelőző vizsgálatait figyelembe vette, az egyértelmű eredményért többoldalúan ellenőrizte és kutatásaiban helyesen felhasználta. Külön kiemelte: „ ...a kísérleti tények megállapítását lelkiismeretes gonddal végezte. "