Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey

állást elfoglalni, mert attól tartott, hogy új főnöke nem tud nálánál annyival többet, hogy a különbséget rövid időn belül ki ne egyenlítené, pedig Rochleder is Redtenbacher tanítványa volt. 1847 júniusában halljuk tőle először, hogy önálló munkába kezdett [3]: „Büszke lehetsz rá (ha éppen kedved tartja), hogy most levelet kapsz tőlem, most amikor sokkal több és sürgősebb a dolgom, mint eddigelé. Mert mielőtt Prágát elhagynám, be kell végeznem egy elkezdett munkámat: a kókuszdióolaj vegybontó vizsgálatát. " (Görgey Istvánnak) Dolgozata A kókuszdió zsírsavjainak vizsgálatát 1847 tavaszán kezdte el Prágában, és a kísérletes vizsgálatokat is itt fejezte be. A dolgozat kéziratán az utolsó simításokat már otthon, Toporcon végezte el [3] és innen adta fel azt postán 1848. május 21-én a Bécsben székelő császári és királyi Akadémiának. A XIX. század első harmadában a szerves kémia művelése nagy lendülettel indult meg. E hirtelen fejlődés alapját egy francia kémikus, Chevreul [7, 8] zsírsavvizsgálatai vetették meg (1823). A gyors fejlődést aztán Liebig, Fehling és Dumas munkássága biztosította. Redtenbacher szintén ennek az iskolának volt képviselője, és tanítványainak figyelmét is felhívta a szerves kémiában rejlő lehetőségekre, ami a tudományos és gyakorlati szempontok mellett értendő egy kezdő kémikus karrierjét illetően is [2]: „midőn munkámhoz fogtam, egyetlen zsírsavat sem ismertem: különösen vágytam — a kezdőnél könnyen érthető okból — egy új savat felfedezni. " 1845-ben elsőként Fehling [7] vizsgálta meg a kókuszzsírt, és kimutatta benne a vajban már felfedezett kapron- és kapril (6, ill. 8 szénatomszámú) savakat. A kókuszzsír a szappangyártásban volt jelentős alapanyag, mert amellett, hogy szállítása a trópusokról viszonylag olcsó volt, kiváló minőségű, igen jól habzó készítményt produkált. Körülbelül ugyanabban az időben egy újabb zsírsavat ismert meg a tudományos világ Lerch [7] révén: a vajból izolált, 10 szénatomszámú kaprinsavat. Görgey kísérletei végén arra a kérdésre akart választ kapni, vajon a kapron- és kaprilsav mellett megtalálható-e Lerch kaprinsava. Görgey legelőször is kálilúgos főzéssel elszappanosította, majd híg kénsavval leválasztotta az olajban levő zsírsavak elegyét. A leválasztás első lépéseként desztillálta az elegyet, és a maradékot vizsgálta tovább, hogy a benne levő savakat külön-külön kinyerje. Próbálkozott szűréssel és frakcionált desztillációval, azonban eredményeit tökéletlennek találta. Ugyanígy az alkoholból történt átkristályosítást is. Végül is előállította a savak bárium sóit, és ezek átkristályosításával vizes és borszeszes közegből kapta meg az óhajtott eredményt. Célját elérve behatóan vizsgálta a kaprinsavat (ennek bárium- és ezüstsóit is), továbbá a pichurinsavat, ill. ennek báriumsóját és etiléterét. Azonfelül, hogy kimutatta a kapron- és kaprilsavat, dolgozatának maradandó tudományos értékét a következőkben foglalhatnánk össze: 1. A kaprinsav kimutatása a kókuszolajban; 2. A mirisztinsav kimutatása; 3. A fentebb már említett, egy addig ismeretlen és általa elnevezett sav, a pichurinsav kimutatása. Pontos adatokat közölt továbbá e sav etiléterének és báriumsójának az elemzé-