Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey

szerette volna lebeszélni öccsét a pályaváltoztatásról. Azzal érvel, hogy az élet minden területén többé-kevésbé hasonló viszonyok uralkodnak, majd némi gúnnyal kéri Artúrt, ha mégis megtalálná az elképzelt Eldorádót „ ...még csak annyi időt engedj, hogy saját leköszönésemet én is megírhassam és minden cselédimmel együtt oda téged elkísérjelek, ott társaságodban zabkenyér és friss víz ital mellett jókedvűen és megelégedésben morzsolandó le szomorú életem hátralevő részét. " [3] Görgey azonban nem hajlandó, egyéniségét megváltoztatni és állhatatosan kitart elhatározása mellett [3]: „ ...az adott adatokból kell az eredményt levonni, nem pedig az óhajtott eredmény kedvéért a meglévő, de véletlenül ahhoz nem találó adatokon tetszés szerint változtatni... " írja vissza Guidónak. „Most én olyan életviszonylatban élek, mely a legnagyobb mértékben rakja rám azt a szóban forgó elkerülhetetlen kényszert; és én bizonyosan új életviszonyt nem fogok választani olyat, amelyben ez a kényszer „ többé ", hanem olyat, melyben a „ kevésbbé "fog uralkodni rajtam ". [3] Pályaválasztás 12 és fél éves katonai szolgálat állt mögötte, távol családtól, Magyarországtól, amikor 1845. július 23-án kilépett a Nádor-huszárezredből, ahol ekkor már segédtisztként szolgált. Feljebbvalói elbocsátó minősítésében csak felsőfokú jelzőket használtak: rendkívüli energia-befektetéssel teljesítette a katonai pálya által rárótt követelményeket, miközben egyéniségét szilárdan megtartotta — idegen közegben — a maga által megjelölt normák között. Szerencsétlen családi körülmények késztették katonai pályára, de most a szerencse szegődött mellé, a család régi barátja, Rosier Gusztáv személyében, aki beajánlotta J. Redtenbachernek, a prágai egyetem vegytantanárának. [6] Ő pedig magához kapcsolja a tehetségeket és „ ...személyisége által a tudományhoz, a tudomány által a természethez, ehhez az örökkévalóhoz, hogy annak törvényeit megközelítőleg megismerjék". [3] Görgey tehát a természettudományokkal került szoros kapcsolatba, és azok közül is éppen a kémiával. Új utakon Mondhatnánk: út az ismeretlenbe — amikor megindult a leszerelt katona, hogy számára ismeretlen, idegen városban, soha nem látott embertől vezetve kezdjen új hivatást. Az első, tétova lépéseket néma csönd követte, hogy utána lassan meginduljon a letisztult érzelmek papírra vetett, óvatos összefoglalása. Először tanáráról írt, még az első év őszén [3]: „ ...mi még homályos a fejemben, ő képes lesz azt felvilágosítani. ...Szorgalmas tanítványa leszek... " 1846 januárjában már bátrabban ír protektorának Röslernek, egyben a maga szűkszavú módján értesíti, hogy közvetítése sikeres volt, eljegyzése a kémiával megtörtént [3]: „ ...Redtenbacher-hez való ajánlásod által egészen boldoggá tevéi. Éledek, mint még eddig soha. A chemia tanulmánya már magában — de azon fölül ily kitűnő tanár vezetése alatt, minő Redtenbacher — egészen meghódított. " Szorgalmasan munkához látott: „En egészen és kizárólag a vegytanra adtam magam, még pedig annak tudományos mívelésére". [3] A kiváló szellemi képességű, akaraterejű