Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

KRÓNIKA — CHRONICLE - Megemlékezések: — Obituaries:

Szigetváry Ferenc állásának megszüntetése után sokáig visszajárt a szakma iránti szeretettől vezérelve, minden ellenszolgáltatás nélkül. Igazgatói szobájában és a vendégszobákban külső bérlők tanyáznak. Csupán a két múzeum kiállítása hirdeti az alkotás örökérvényűségét. A sors mostohán bánt vele életében, mert megfosztották attól, amit alkotott s ez igen fájdalmas lehetett számára. A barátokra és munkatársakra vár a feladat, hogy újra életre keltsük a kőszegi patikamúzeumokat, feldolgozzuk, ami még meghatározásra vár és ismét becsületet szerezzünk a gyógyszerészet történetének. Mint a gyűjtemény tulajdonosának a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak kötelessége is ezt megtenni. Temetésére 1998. április 22-én került sor a szombathelyi szalézi templom kriptájában, ahol a családtagokon kívül a barátok és kollégák búcsúzhattak tőle. Az MGYT-MOT Gyógyszerésztörténeti Szakosztály nevében dr. Grabarits István elnök, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár nevében a főigazgató, e sorok írója méltatták életútját. Tíz éve hunyt el munkatársunk, dr. Kasánszky Zsombor. E néhány sor az ő emlékét idézi. Kasánszky Zsombor 1940-ben született Budapesten, pedagóguscsaládban. Korán elárvulva, nehéz körülmények közt nevelkedett s tett érettségit a Szentendrei Ferences Gimnáziumban. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a forradalmat lelkesedésre és tettre egyaránt legfogékonyabb életkorában érte meg, s amely legkevésbé tudott reményei és illúziói vesztébe belenyugodni. Zsombor is nehezen találta helyét a vele szemben különösen ellenséges, elnyomásra, hazugságra épülő „új" világban. Előbb teológiát tanult, majd tehetségéVida Mária KASÁNSZKY ZSOMBOR (1940—1988)