Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

KRÓNIKA — CHRONICLE - Megemlékezések: — Obituaries:

megjelent a Savaria Múzeumi Évkönyvben Különböző tulaj donviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVI-XVIII. században címen. Múzeológiai működése 1968-ban kezdődött, amikor a Megyei Gyógyszertári Központ és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum megegyezett Kőszeg várossal múzeum létesítésében. Első eredménye egy időszaki kiállítás 1971-ben, melyet Szigetváry rendezett meg. E sorok írója a temetésen elhangzott méltatásában megemlékezett arról, hogy 1974-ben, mikor a budavári Arany Sas patikamúzeumot rendezte, Szigetváry Ferenc gyógyszerész szaktanácsadóként segítette a szakszerű kiállítás megrendezésében. „Tőle tanultam meg »gyógyszerészül« nézni és gondolkozni. " Antall József közvetítésével sikerült az eredeti barokk officina-bútorzatot tartósan kölcsönvenni, így kerülhetett sor — az akkori megyei vezetés anyagi támogatásával, a Művelődési Minisztérium és a Műemlék-felügyelőség jelentős hozzájárulásával, s nem utolsó sorban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum törzsanyagának kölcsönzésével, szervezési és szakmai támogatásával - az egykori patika épületében 1980. október 28-án az első állandó Patikamúzeum megnyitására. Az „Arany Egyszarvú" patikamúzeum ékessége az egykori jezsuita tölgyfa bútorzat, de hangulatát emeli a magas tetőtérben kiképzett drogpadlás, ahová évenként a lelkes múzeumigazgató által termesztett gyógynövény drogok kerültek. Szigetváry a téglalap alakú zárt múzeumkertben kis botanikus kertet alakított ki, 100—120 gyógynövényt termesztve évente. Az 1981-ben Budapesten megrendezett Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Kongresszus résztvevői joggal csodálhatták meg ezt a páratlan értékű gyógyszerésztörténeti „emlékhelyet". A második múzeum épület-rekonstrukciója Kőszegen a Rákóczi utcában, az egykori Küttel-féle patikában Szigetváry Ferenc felügyelete mellett folytatódott (mindkét épület rekonstrukcióját Sándyné Wolf Katalin Ybl-díjas építész végezte el). Itt az emeleten az egykori körmendi „Megváltó" patika officinájában és laboratóriumában gyógyszerésztörténeti könyvtár kapott helyet, amelyet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár biztosított, letétbe átadott szakkönyveivel. A két múzeummal és könyvtárral megteremtettek egy gyógyszerészettörténeti kutatóbázist. Az egykori jezsuita patikamúzeum vendégszobáiban a messziről érkezett, kutatni kívánó gyógyszerész szálláshoz is juthatott. A második „Fekete Szerecseny" patikamúzeum és Gyógyszerésztörténeti Könyvtár megnyitására 1988 májusban került sor, Antall József akkori főigazgató és helyettese, Vida Mária közreműködésével. (E sorok írójának szájából hangzott el az ünnepi beszéd). A múzeumegyüttes megrendezéséért a muzeológus társadalom legmagasabb kitüntetésével jutalmazták az alkotót 1988-ban, a Móra Ferenc-díjjal. A helybéliek is büszkék voltak az egyedülálló teljesítményre, hálájuk jeléül „Kőszeg városért" kitüntetést adományozták Szigetváry Ferencnek 1993-ban. A gyógyszerésztörténészek megbecsülésük jeléül 1974-től a Gyógyszerésztörténeti Szakosztály elnökévé választották, amely tisztséget 1992-ig töltötte be. Elnöksége idején hat országos gyógyszerésztörténeti konferenciát rendezett az állandó továbbképzések mellett. Részt vett egyéb kiállítások megrendezésében (Szarvas, Szeged, Pécs). Több nemzetközi kongresszuson személyesen szerepelt (Újvidék, Svájc, Bécs, Heidelberg). Hitünk szerint ennyi alkotó munka után Szigetváry Ferenc a békés kutatás napjait valóban kiérdemelte. Sajnos a megyei múzeumi vezetés megváltozása a patikamúzeumok jövőjét veszélybe sodorta azzal, hogy 1994. március l-jén nyugdíjas állását megszüntette, az utódlásról máig nem gondoskodott, a főiskolai végzettségű könyvtárost elküldte, képzett muzeológus ma sem működik Kőszegen, csupán teremőrök igazítják el a látogatókat. Pedig