Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

KRÓNIKA — CHRONICLE - Megemlékezések: — Obituaries:

MEGEMLÉKEZÉSEK BUCSU FELKAI TAMÁS MENTOORVOSTOL ES MENTESTÖRTÉNÉSZTŐL Mindnyájunkat megdöbbentett a hír, hogy örökre eltávozott körünkből egy csendes, szelíd jóbarát, ám a munkájában megszállott, elszánt munkatársunk. Sorsszerűt éreztünk abban is, hogy éppen nagycsütörtökön hagyta itt a földi létet... Talán nem tudta, hogy nem éri meg 75. születésnapját, néhány nappal április 2-a előtt elhunyt. Nem tudhatta, de mégis megérezhette, mert rendelkezett egyik legkedvesebb gyermekéről is, a Mentőmúzeumról. Gondoskodva arról, hogy fennállásának 10. évfordulóját megünnepeljük. Programjavaslatot adott, sőt kijelölte az ünnepi napot május 9-ében. Nagy szomorúságunkra a múzeum lelkes szervezője, megalkotója, Felkai Tamás doktor ünnepi előadását már nem mondhatja el személyesen, a kiállítást már nem mutathatja be személyesen. De tudjuk, hogy gondolatban jelen lesz, együtt lesz velünk — közöttünk. „Legyetek világító emberek!" — Ezek Prohászka Ottokár szavai. És én hiszem ezt! Ezt kapta útravalónak apám, Antall József, s néhányunk, ő is... Nekem jutott az a megtisztelő — bár fájdalmasan nehéz feladat —, hogy emlékezzem az orvostörténész-múzeológus barátra és kollégára, aki életét megszállottként egyrészt az életmentés szolgálatában töltötte el, másrészt a mentéstörténeti múzeum újrateremtéséért fáradozott. Istennek hála — eredménnyel! Huszonhárom év gyűjtő és szervező munka epilógusaként megnyílt 1987-ben a Kresz Géza Mentőmúzeum, amelynek szellemi atyja, alkotója Felkai Tamás volt. Magyarországon a kommunista diktatúra hosszú négy évtizede alatt sok türelem, erőfeszítés, idő és — nem utolsó sorban — végtelen leleményesség és