Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

ADATTÁR — DOCUMENTATION - Jantsits Gabriella: Újonnan felfedezett Zsámboky-arcképek

Az itt látható portrét mégsem az Icones-bà\ másolta (2. kép), hanem Isaac Bullart: Académie des Sciences et des Arts portré albumának 1695-ös kiadásából. A kötetet Nicolas de l'Armessin párizsi rézmetsző illusztrálta, melynek egyik korábbi (1682) változata itt látható. Ditchfield a portré tükörképét adja, a keretdíszt és a szöveget elhagyta, de feltüntette az évszámot és amint a mintaképen is, a francia névváltozatot írta alá. Ez Zsámboky arcképen sehol máshol nem fordult elő. A másik arcképre a szegedi Tudományegyetem Központi Könyvtárában dr. Hencz Aurél hívta fel a figyelmemet. A kis 9x12 cm-es pasztell bekeretezve az egyik szoba falát díszítette. Történetét akkor ismertem meg, amikor a keretből kivehettem és a hátlapján a következőket olvashattam (3. kép). „Dézsi — Nem leltári tárgy" (a kép alján pedig) „Sambucus János arcképe; festette gr. Apponyi Sándorné gr. Esterházy Alexandra; a nemes gróf emlékül nekem hagyományozta Dézsi Lajos ". Továbbá az 1933/34 lt. szám és a könyvtár pecsétje. Ezek után kerestem a feliraton szereplő személyekről bővebb adatokat és magyarázatot arra, ha nem leltári tárgy, miért van rajta számbélyegző? Azt hiszem nem kell bemutatnom Apponyi Sándor (1844—1923) személyét. Röviden csak annyit róla, hogy már diplomata korában külföldön is rendszeresen gyűjtötte a magyar és magyar vonatkozású könyveket. Amikor diplomáciai szolgálatából visszavonult lengyeli birtokára, idejét és vagyonát e nemes kedvtelésnek szentelte. Ennek köszönhető, hogy gyűjteményében orvosi könyvritkaságok is megtalálhatók. A könyvekhez nyomtatott katalógust is kiadott, melynek munkálataiban a már említett Dézsi Lajos (1868—1932) is tevékenyen részt vett.

4 Dézsi pályáját könyvtárosként kezdte a debreceni kollégiumban, majd a kolozsvári, később a szegedi egyetem tanára lett és a MTA tagja. A 16—17. század irodalmával foglalkozott s amint Alszeghy Zsolt irodalomtörténész írja róla:

5 „bámulatos könyvismerete volt s különösen a katalógus IV. kötetének sajtó alá rendezésében működött közre, hiszen ennek megjelenését Apponyi már nem érhette meg". A gyűjteményt az Orsz. Széchenyi Könyvtárnak adományozta, ahol a 3000 könyv és metszet a kutatók számára ma is hozzáférhető a Bibliotheca Hungarica Apponyiana különgyűjteményben. Felesége gr. Esterházy Alexandra (1856—1930) ugyancsak tudománypártoló volt, de emellett még tehetséges festőművész is. Sokféle műfajban mutatta meg képességét, mégis igen eltérően értékelték tevékenységét. A millennáris kiállításon több képpel is szerepelt, s bár művei a műkedvelők csoportjában szerepeltek.

6 Szana Tamás korabeli műkritikus szerint

7 nem műkedvelés, hanem igazi művészet, mely figyelmet és nagy elismerést követel. Egy kiállított „csöndélet-kép"-ről megállapítja, hogy vázlatos, csak nagyjában odavetett kép, de mennyi igazság nyilatkozik meg ebben a tanulmányban. Át van érezve minden színfala, a mű hatása azért olyan közvetlen, megkapó. S hogy a gyorsan dolgozó kéz akkor is értékes dolgokat teremt, ha részletezésre adja magát: a művésznő miniatürképei mutatják. Ezek a végtelenül bájos és igaz apróságok tájrészleteket, leginkább hangulatokat ábrázolnak. Egyik szebb, igazabb a másiknál. Közülük a piaci jelenetet emeli ki: ez a tenyérnyi nagyságú képecske igazi 4 Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1893, II. 848—849. 5 Alszeghy Zsolt: Dézsi Lajos tudományos pályája. Irodalomtörténet. 16. (1927) 128—136. 6 Műkedvelők a millennáris kiállításon. Fővárosi Lapok. (1896) 231. sz., 11. 7 Művészeti Lexikon. Bp., Akadémiai K., 1968, IV. köt. 403.