Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Károly: Adatok Közép- és Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18—19. században
egyoldalúan mutatta be, elsősorban azon vonatkozásait emelte ki, amely az oroszországi európai szervezettségű egyetem felállítására vonatkozott, majd újabban alapításában játszott szerepét domborították ki. Tény, hogy 1755-ben az Orosz Tudományos Akadémia előkészítésében nyílt meg Moszkvában a moszkvai egyetem, amelynek éltrehívásában elévülhetetlen szerepet játszott M. V. Lomonoszov (1711—1765). A moszkvai egyetem orvosi karral is rendelkezett, amely kar csak 1765-ben nyerte el a doktoravatási jogot, de a 18. században nem ez volt az Orosz Birodalom egyetlen európai szintet jelentő egyeteme. I. Péter cár az ún. északi háborúban (1700—1721) kemény harcok árán elérte az Orosz Birodalom hőn vágyott célját, kijutott a Balti-tengerhez, kaput nyitott Európához, visszaszorította és legyőzte az e térségben terveit keresztező svéd királyságot. Szentpétervár megalapítása, a melegtengeri kikötő kiépítése érdekében az egész Baltikumra kiterjesztette a hatalmát. Ennek első szakaszában elfoglalta Észtországot, majd Lettországot, a század végén pedig Oroszország teljes egészében magához csatolta Litvániát. Az egykori lovagrendi állam területéért a 17. században is véres háborúk dúltak, a 16. századi lengyel térnyerés után 1629-ben az altmarki békében Svédország győzedelmeskedett, de nekik és később az oroszoknak, nem a helyi észt, lett és litván lakosság jelentett gondot, hanem a 13. századtól kezdve betelepült és a városokat megalapító németség. A német polgárság kezében összpontosult a keleti kereskedelem, szoros kapcsolatot tartottak a nyugati német területekkel, olyan ipart teremtettek, amelynek birtoklása a terjeszkedő orosz hatalom egyik célja lett. Már a svédek is különleges jogokat biztosítottak a baltikumi németeknek, amelyeket később az orosz uralom alatt sem vesztettek el, az itt kialakított kormányzóságokban a németek akarata érvényesült, kezükben összpontosult a politikai, a gazdasági és a kulturális hatalom. A német befolyás csökkentése, elsősorban a közeli königsbergi egyetem (1544) szellemi hatásának csökkentése érdekében annak idején //. Gusztáv Adolf svéd király 1632-ben Tartuban (Dorpat) egyetemet alapított, hogy a baltikumi németség itt képezze ki saját értelmiségét, a szellemi életének megfelelő szakembereket, ezzel is „lazuljon" a nyugati németekkel való kapcsolatuk. Már a svéd egyetemalapítás is egy helyi hatósugarú intézmény megteremtését célozta, s valóban e térség legfontosabb tanintézetévé vált. Az alapítástól kezdve orvosi karral is rendelkezett, igaz, első tanárainak többsége Königsbergből és más német egyetemekről került ide, csak a 17. század végén tűntek fel az első helyi születésű német professzorok. 9 E térség közegészségügyi állapotai európai hasonlóságokat mutattak, sőt 1198-ban Tartuban, 1210-ben Rigában városi kezelésű kórházak létesültek. Figyelemre méltó, hogy míg a 17. század végén lazulni látszottak Königsberg és Tartu egyetemi kapcsolatai, addig Oroszország térnyerése után ezek egyre szorosabbá váltak. Ugyancsak nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bekebelezés után az orosz hatalom nem zárta be a tartui (dorpati) egyetemet, az — a jogi kart kivéve — tovább működhetett. A baltikumi német orvosok az orosz uralom alatt kivételes jogokkal rendelkeztek, korlátlan lehetőségeket kaptak az egész Orosz Birodalom területén. A már említett Birodalmi Orvosi Kancellária, később az Orvosi Kollégium német — külföldi — tagjai között elsősorban baltikumi német orvosok voltak, sőt a hivatalosan megállapított 16 tag fele mindig külföldi lehetett, ezek többségét e térségből származók tették ki. A szentpétervári, a moszkvai és a kronstadti katonai kórházak vezető orvosai is elsősorban a baltikumi német 9 Kapronczay K.: Szakadatlan harc. A Baltikum rövid története. Bp. 1991; Arons, K: Isztoria medicinü w Pribaliike. Riga, 1981.
