Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Károly: Adatok Közép- és Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18—19. században
hatékonyságát nagyban csökkentette, hogy a betegellátást még összekötötték a szegénygondozással, bár ennek elválasztására már a 18. század végétől történtek kísérletek. 6 Hasonló folyamat játszódott le Poroszországban is, bár a közép-német területek közegészségügyi és városi egészségügyi jogi rendezettsége sokkal fejlettebb volt, mint a Habsburg Monarchia országaié. Több, a középkorból és a reformáció időszakából származó egyetemmel és orvosi karral rendelkezett, amelyeket csak a kor követelményeinek megfelelő állapotba kellett helyezni, illetve az egyházi befolyás visszaszorításával az állam befolyását és nevelési-képzési elképzeléseit kellett érvényesíteni. Az igazgatási formák országos rendezése után itt is kiadták az általános érvénnyel rendelkező egészségügyi jogszabály gyűjteményt (1772), megteremtették azt a pénzügyi alapot, amelyből az államhatalom a polgári és katonai betegellátó intézményrendszer továbbfejlesztését szorgalmazta, felállították a hadsereg részére a berlini Katonaorvosi Akadémiát (1781), 1809-ben a berlini egyetemet, 1784-ben orvosi karral egészítették ki az 1662-ben alapított breslaui egyetemet. 7 E két felvilágosult abszolutista monarchiánál bonyolultabb képet mutat Oroszország, amely a 18. század elejétől nagy erőfeszítéseket tett az Európához történő felzárkózás érdekében. /. Péter uralkodása nemcsak a terjeszkedés, az Európához vezető utak katonai erővel történő kiharcolását, vagy a Balti-tengerhez vezető területek elhódítását jelentette, hanem az uralkodó valóban abszolutista intézkedései megteremtették azt az alapot, amelyre a 18. század második felében II. Katalin cárnő által fémjelzett orosz felvilágosult abszolutizmus ilyen jellegű intézkedéseit építhette. I. Péter rendeleti úton kezdte el az Európához hasonló intézményi rendszer kiépítését, így 1706-ban utasította alattvalóit, hogy városonként gyógyszertárakat létesítsenek, 1707ben pedig tíz helyőrségi kórház felépítését rendelte el. Legnagyobb problémája az európai képesítésű orvosok hiánya volt, így 1707-ben — külföldről is jó fizetésért alkalmazott orvosokkal — a moszkvai katonai kórházat felhatalmazta katonai orvosok és sebészek kiképzésére. Ez nem jelentett valódi orvosképzést, csupán az Európában ismert hároméves sebészképzésnek felelt meg, illetve európai egyetemekre való tanulmányutakra készítette fel a jelölteket. Meg kell jegyezni, hogy I. Péter a 18. század elejétől jelentős számban küldött ki — elsősorban német egyetemekre — diákokat, míg az 1719-ben felállított Birodalmi Orvosi Kancellária feladata lett a hadsereg és az ország igényeinek megfelelő számú külföldi orvos szerződtetése. A pravoszláv egyház merev magatartása miatt is I. Péter az orvosképzés megszervezését, illetve a legszükségesebb hazai „igények" biztosítását valójában a hadseregre bízta 1718-ban Szentpétervárott, 1719-ben Kronstadtban alapított olyan katonai kórházakat, amelyeknek elsőrendű feladata a hadsereg számára történő szakemberképzés lett. Az utóbbi helyen a haditengerészetnek képeztek hajóorvosokat, hajósebészeket. Az 1725-ben Pétervárott felállított Orosz Tudományos Akadémia feladata lett a Birodalom tudományos életének, elsősorban az európai formákat követő oktatási rendszerek kiépítése, irányítása, az uralkodóknak ilyen irányú előterjesztések kidolgozása. 8 Az elmúlt évtizedek orosz (szovjet) művelődéstörténet-írása és orvostörténeti szakirodalma az Orosz Birodalmi Orvosi Kancellária és az Orosz Tudományos Akadémia igen lényeges tevékenységét elég 6 Kapronczay K.: A magyar kórházügy a XVIII. században. Orv. Hetit, 1981, 122, 22.; A magyar kórházügy története. Nővér, 1990, 3. 7 Wunderlich, K. A.: Geschichte der Medizin. Berlin, 1858. 8 Kuzmin, N. K.: Isztoria medicinü. Moszkva, 1978; uö: Lekciipo isztorii ruszkoj medicinü. Moszkva, 1978.
