Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

A változatosság igénye egyformán előírja mind a nőnek, mind a férfinek a szerelem teljes szabadságát. A nő és a férfi szerelmi viszonyát — a szerető, a nemző és a férj viszonya szerint — rendezte azért, hogy a nőt ne tegye ki csalódásnak, s a terméketlen nő férjét, ki gyermekeket szeretne, ne tegye ki kiszámíthatatlan következményekkel járó viszonyok nyomásának. A gyermekek közös nevelésben részesülnek, így megfigyelik ösztöneiket, hogy azután ennek alapján helyezzék el őket valamelyik csoportba. A látszólagos szabadság és irányítás kényszerének gyakorlati ellentmondásának adott hangot Madách Imre Tragédiájában. Ádám borzalommal látja: a falanszter társadalomban a gyermeket elszakítják az anyától, hogy közös nevelőbe adják. Majd a gyermekéért kesergő anyát a szerelemtől is megfosztják, mert „rajongó férfi és idegbeteg nő — a tudósok gyülekezetének véleménye szerint — korcs nemzedéket szül".*

1 Az étkezés területén virágzik a konyhaművészet, hiszen ez is előírja a változatosságot. A falanszterbeliek a konyhára különös figyelmet fordítanak: a főzelék- és a gyümölcstermesztés, az állat-, baromfi- és haltenyésztés, a vadnevelés és a konzervkészítés tevékenységükben nagy jelentőséggel bír. Fourier az elvégzett munka utáni részesedést sem az egyénre, hanem a szériákra tervezte. Az elosztás három szempont — a szükségesség, a hasznosság és a munka kellemessége — szerint történhet. A szükségességi fokozatban első helyre állította az orvosokat és a sebészeket, továbbá a nehéz testi munkásokat, kiket a legjobban díjaz. Az orvosok társadalmi helyzete is teljesen más a falanszterben, mint a civilizációban, mert „járandóságukat nem a betegek, hanem az egészségesek száma szerint kapják". így érdekük, hogy az emberek lehetőleg egészségesek maradjanak.

88 Az orvostudomány és az egészségügy fontossága az utópiák államrendjében — az ókori Platónhoz viszonyítva — aszerint, hogy az egzakttól haladt az empíria irányába, jelentős mértékben megnövekedett. Az orvosi hivatás mellett legfelelősségteljesebb — és ebben a kérdésben már egységes szemlélet uralkodott az utópia irodalomban — hivatás a csecsemők és a legfiatalabb korú gyermekek gondozása és táplálása. A gondozónők — állandó orvosi felügyelet igénybevételével — a gyermek jellembeli sajátossága és temperamentuma szerinti szériákban nevelik a gyermekeket, akikben — alapul véve az ösztönéletet — kifejlesztik erkölcsi és értelmi képességeiket. Álláspontja tehát a természetelvű nevelést illetően rokon Rousseau-éval, azonban a nevelést aktív hatótényezőnek tartotta és elvetette a gyermek spontán, öntörvényű, a célszerű nevelői beavatkozást mellőző nevelési elvét. Fourier jelentősége abban volt, hogy felismerte: a gyermekkornak megvannak a maga sajátos vonásai, s ezekkel a nevelési folyamat szervezése során feltétlen számolni kell. Konkrét „gyermeklélektani" észrevételei szinte kizárólag a gyermek külsődleges magatartási jegyeinek felsorakoztatását nyújtják. Ennek ellenére megállapításai különösen akkor figyelemre méltóak, ha tekintetbe vesszük, hogy a gyermeklélektan tudományos művelése még igen kezdeti szakaszban volt. Tanítványai mintatelepeket alapítottak 1833-tól, számos falanszter telep létesült Franciaországban, Romániában, Észak-Amerikában, Brazíliában. Fourier falanszteralapítási tervei egész életében kudarcot vallottak és a cinikusok csak mint a „Palais Royal bolondját" tartották számon. Ugyanakkor az angliai kortárs, Robert Owen (1771—1858) nemcsak halála után nyert követőkre, hanem vagyona és reális érzéke révén éppen 1800. január elsején, egy új század hajnalán megnyithatta New Lanarck-i 87 Madách Imre: i. m. (80. lábj.); Vida M.: i. m. (5. lábj.) 1191—1182. 88 Bebel, A.: i. m. 118.