Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
Antall József: Egy évszázados per — A Görgey-kérdés tegnap és ma
De amikor rászánták magukat, már késő volt. A schwechati csatában súlyos vereséget szenvedtek. Görgey bátorsága azonban megragadta Kossuthot és rábízta a feldunai sereg parancsnokságát. Vaskézzel fogott a sereg újjászervezéséhez. Kossuthtal való kezdeti egyetértése lassan nézetkülönbséggé változott. De nem abban, amit nem egyszer hangsúlyoztak, hogy Görgey „vakfegyelmet" követelt és kegyetlenül bánt katonáival. Kossuth Görgey iratai között található levele, amelyben a fegyelem minden eszközzel való helyreállítására bíztatja már 1848 őszén, ezt távolról sem tenné az ellentétek forrásává. Annál kevésbé, mivel Görgey értett ahhoz, hogy vezér módjára katonái „halványává" tegye magát, akiben bíznak és akinek követik a parancsait. Különben aligha maradhatott volna a szabadságharc egész ideje alatt saját serege a legfegyelmezettebb, legkevesebb szökést és rendbontást mutató hadtestek egyike. Az ellentét forrása a visszavonulás volt. Görgey a hiányok pótlását, felszerelést és fegyvert kért. Eltávolította az alkalmatlannak vélt elemeket, értéktelennek minősítette a forradalmi guerilla-csapatokat és politikus tiszteket. Kossuth pedig „csak egy kis sikert" kért, mert joggal félt az állandó visszavonulás demoralizáló hatásától. Görgeyben ellenszenvet ébresztett, hogy a polgári vezetés messziről ad tanácsot, nem ismerve a tényleges katonai helyzetet. Kossuth viszont a politikus szemével, a közvélemény hangulatának ismeretében kívánta a sikert, az összeomlás érzésének elkerülését. Külön fokozta a nehézséget, hogy Windischgrätz, novemberben, a császár nevében hívta át a másik oldalra a tiszteket és árulásnak minősítette küzdelmüket. A nagy dilemma, amely még annyi ellentmondást eredményezett a honvéd seregekben, igen éles formában vetődött fel. A király nevében, az alkotmány védelmében harcoltak Bécs ellen. Átmenetileg könnyített lelkiismeretükön V. Ferdinánd letétele, így legalább Ferenc József trónra lépésének visszautasításával, a megkoronázott uralkodóhoz való hűségre hivatkozva lehetett szemben állni a decemberben trónra lépő új császárral. Windischgrätz decemberi támadása után — Kossuth állandó támadást és ellenállást sürgető levelei, katonai tanácsai ellenére — Görgey egyre hátrált Pozsony, majd Győr feladásával. Ezzel szemben Perczel, aki függetlenítette magát Görgeytől, szembeszállt a túlerővel és Mórnál vereséget szenvedett. Ezért Görgeyre hárította a felelősséget, aki szándékosan hagyta volna veszni. Ezzel már meg is született a Görgey elleni vádak egyik legsúlyosabbika, noha ma már elmarasztalói is inkább a közös felelősséget hangsúlyozzák. Az osztrák seregek közeledése menekülésre kényszerítette az országgyűlést és a kormányt, amely 1848. december 31-i ülésén elhatározta Debrecenbe történő áttelepülését. Közben pedig Batthyány Lajos vezetésével — közötte Deák Ferenccel — békeküldöttség ment Windischgrätzhez. A békeajánló küldöttség átengedése a frontvonalon, a parlament és a kormány menekülése Debrecenbe keserű hangulatot, a katonák megcsalatásának érzését keltette a hadseregben, amit Kossuth ellenségei még ki is használtak a közhangulat megrontására. Pesten összeült (1849. január 3.) a haditanács, amelyen a már Debrecen felé tartó Kossuth tervét, a hadseregnek a Tisza-vonalra való koncentrálását elvetették és helyette Görgey javaslatát fogadták el. E szerint Perczel a Tiszánál fedezi a kormányt, míg ő a Duna bal partján észak felé vonul és az osztrákok hátát fenyegetve, magára vonja a figyelmüket... A tárgyalni akaró és menekülő politikusokkal szemben elégedetlenkedő katonák, a vereséget sejtő kishitűek távozása arra késztette Görgeyt, hogy kiadja január 5-én kelt váci kiáltványát. Ebben kijelentette, hogy a király által szentesített törvényekért küzd, ellenszegül a belső republikánus törekvéseknek, csak a felelős hadügyminisztertől fogad el utasítást és csak olyan egyezkedést fogad el, amely az alkotmányt és a hadtest becsületét biztosítja. Ezzel megmentette tisztikara egységét, de szakadékot teremtett maga és a debreceni kormány között, amellyel
