Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Antall József: Egy évszázados per — A Görgey-kérdés tegnap és ma

egy időre a kapcsolata is megszakadt. Kossuth hamarosan válaszolt Görgeynek, amiben éles szemrehányással illette a polgári kormánnyal szembeszegülő katonát. A visszavonuló, a móri vereséget okozó vádak mellé újabb súlyos vádpont csatlakozik: a váci proklamáció. Az előzőek katonai jellegűek, amelyben a minden erőt felhasználó, sikert kívánó politikai vezetés állt szemben a metodikus katonával, most azonban a politikus Görgey hangját ismerték fel. Kétségtelen tény és ezt el kell ismernünk, hogy a váci nyilatkozat kiadására Görgeyt serege felbomlásának megakadályozása kényszerítette. De az is biztos, hogy a nyári lelkesedésben fogant, mindeme elszánt katona — a válság napjaiban — egyre határozottabban fogalmazta meg saját politikai álláspontját, ami kétségtelenül éles elkülönülést mutatott a Madarász Lászlóék republikanizmusától, szemben állt Kossuth prezidenciális kormányzatával. Görgey ragaszkodott az 1848-as törvényeken alapuló alkotmányos monarchiához. Politikai hitvallásában alkotmányjogi felfogásában tehát azoknak a politikusoknak az álláspontját tartotta fenn, akik tulajdonképpen a szeptemberi vagy a decemberi válaszúton: a visszavonulást választották. Ezért keresett vele később kapcsolatot a békepárt és ezért tették meg később hívei 67 előfutárának is. Görgey politikai állásfoglalása alkalmas volt a dinasztikus tisztikar megnyugtatására, azonban tévesen tekintenénk valamiféle józan reálpolitikának Kossuthékkal szemben. A sors iróniája, ez a kompromisszum is csak fikció volt, mert Bécs nem akart ezen az alapon megegyezést. Jól mutatja ezt Windischgrätz megbízottainak az önállóság lényegét elvető ajánlata, amelyet Görgey elutasított. A pálya csúcsán A váci nyilatkozatot Bécs és Debrecen egyaránt egyezkedőbbnek értékelte a valóságosnál. Visszavonulása a Felvidéken, a bányavárosokon keresztül „téli hadjáratként" vonult be a történelembe. Görgey elfogult bírálói sem tagadják, hogy kitűnő taktikai érzékkel az ellenség jelentős részét lekötötte, elenyésző veszteséggel seregét harcedzetté téve és kiképezve oldotta meg feladatát. De az is igaz, hogy a legnagyobb megpróbáltatásoknak és veszélyeknek tette ki katonáit. Ugyanakkor a szabadságharc elvéreztetésének szándékát, a kormány kiszolgáltatását a kisebb erőkkel védett Alföldön, — ezt is a vádak közé sorolják. Terve sikerét, amivel jelentős katonai erőt biztosított a nagy sikerű tavaszi hadjárathoz, valamint az osztrák támadás elmaradását, csak osztrák hibának tulajdonítják. A Görgeyvel szemben hangoztatott eléggé meg nem alapozott vádak között gyakoriak az ellenség közötti hírekre, reményeikre való hivatkozás. Ez azonban még nem bizonyíték arra, hogy a bukás elősegítése lett volna a célja, saját személyének a kedvező helyzetbe hozása. A Tisza középső szakaszánál összevont seregek élére a Párizsból 1849 elején — Teleki László közvetítésével — ide érkezett Dembinszky tábornokot állította. A meginduló seregek az öreg lengyel generális vezetése alatt Kápolnánál kudarcot vallottak. Ellentétben Bem kiváló tulajdonságaival, alkalmatlan volt a kijelölt szerepre. Külön sértette a tisztikar önérzetét, hogy a két legnagyobb seregtest élén idegen vezér állt, ami a tiszafüredi tiszti zendülésre vezetett. Kossuth személyes közbelépése után sem tehetett mást, mint a vezetést ideiglenesen a rangidős Görgeyre bízta. Később mégis Vetter alá rendelte, aki azonban kudarcai és a személyes támadások miatt lemondott és március 30-án a tényleges vezetés ismét a helyettes főparancsnokká kinevezett Görgey kezébe került. Kossuth és Görgey bizalmatlan volt egymással szemben. Ez a kölcsönös vádaskodások, még inkább környezetük mesterséges hírvivése követkéz-