Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

lam II. 377. a)—

III. 403. c) részében fejti ki. A helyesen kormányzott államban nem szabad engedélyezni sem istenkáromló, sem halálfélelmet terjesztő történeteket, el kell zárkózni a fájdalom és az öröm túlzó kitöréseit kiváltó müvektől. Az orvostudomány a tudományok rangsorában erősen háttérbe szorult, éppen ezért az egészségügy szervezett rendszeréről egyáltalán nem is beszélhetünk. A helytelen életmód következtében szükségesek csak az orvosok és a betegségek is ennek következményei. A zenei nevelés mellett Platón a testnevelést emelte ki, amely minden káros szenvedélytől — a részegeskedéstől, a mértéktelen lakomázásoktól és a lustálkodástól — távol tart és fegyelmezettségre nevel. „Tehát elmondhatjuk", — állapítja meg Szókratész, Glaukónnal folytatott dialógusában — „ hogy a társaság emitt fegyelmezetlenséget, amott pedig betegséget, viszont az egyszerűség — ha zenéről van szó — a lélekben józan önmérsékletet, ha pedig testedzésről, a testben egészséget okoz".

9 A helyes életmód szerves kiegészítője a 9 Burnet, J. (kiad.): Platonis Opera, 1—5., 1899—1907, Platón összes müvei, 1—2. k. 1943. Ford.: Szabó Miklós, 1. k. 854.; Ua.kiad. 1984, részletek: Jánossy, 1968. Simon, J. S.: Az állam. 1904. — Először latin nyelven 1484-ben jelent meg Marsilio Ficino fordításában, erről írt müve: Theologia platonica de immortalitate animae. Átfogó irodalomból Raeder, A.: Piatons philosophische Entwicklung, 1905; Szilvási V.: Platón, 1910; Ritter, C: Plato. Sein Leben, seine Schriften, seine Lehre. 1910—1923; Brandenstein, B.: Platón. 1942; Gigon, O.: Piaton (bibliogr.), 1950; Cherniss, H. F.: Piaton. Lustrum, 1959, 1960, 1967; Ast, Fr.: Lexikon Platonicum. 1—3. 1835—1838, 1956; des Places, E.: Lexique de la langue philosophique et religieuse de Platon. 1970; Taylor, A. E.: Plato, the Man and his Work, 1909; Friedländer, P.: Die platonischen Schriften. 1928; Barker, E.: Plato and His Predecessors, Greek Political Theory. 1. k. 1925; Halasy-Nagy J.: A politikai tudomány kezdetei. Platón és Aristoteles. 1942; Antalffy Gy.: Platón és Arisztotelész a „tökéletes " állami és társadalmi formákról. 1957; Cornford, F. M.: Plato's Cosmology. 1937; Huszti J.: Platonista törekvések Mátyás udvarában. 1928; Fekete L.: Platón Magyarországon; Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban. Comm. Hist. Artis Med., 158—161. (1998) — az arisztotelizmus és az újplatonizmus kérdéseiről az orvosképzésben. — Összes müve fennmaradt: Arisztophanész Büzantiosz szerkesztésében 15 irata 5 trilógiába foglalva. Alaposabb az újpüthagoreus Thraszüllosz, aki 36 iratban 9 tetralógiába rendezte, tematikai alcímekkel és módszertani sajátosságokkal látta el. 8. tetralógiába foglalta: Kleitophón, avagy buzdító irat, etikai. Timaiosz, avagy a természetről, természettudományos. Kritiász, avagy Atlantiszról, etikai. A modern kutatás szerint egyetlen összefüggő filozófiai rendszer létezett (Fr. Schleiermacher), következett a filozófus fejlődésének egyes állomásai, a dialógusok elmélete (K. Fr. Hermann), végül a mai álláspont, amely 3 periódusra osztja a platóni életmüvet: az ifjúkori vagy szokratikus, az érett középső és az öregkori müvek korszaka. A Platónt megelőző, illetve követő utópisztikus irodalmi példák Homérosz (Kr. e. 8. sz.) Odüsszeia — phaiákok jón arisztokrata államáról, a Heszperidák kertje vagy az Eilizium (Elüszion) szigete. Hésziodosz (Kr. e. 8. sz. vége): Erga kai hémerai (Magyarul: Trencsényi-Waldapfel I.: Munkák és napok, 1955) — a Föld peremén lévő „makaron nészoi" (Boldogok szigetei); Arisztophanész (Kr. e. 450 körül—385): Ornitesz. Kr. e. 414. (Magyarul. Arany J.: A madarak, 1880; Révay J.: A madarak, 1959.) Uö: Ekklésziazuszai, Kr. e. 392. (Arany J.: A nők állama, 1890; Devecseri G.: Nöuralom, részlet. Görög költők antológiája, 1959) — rabszolgák által teremtett aranykor kigúnyolása komédiákban; Theopomposz (Kr. e. 378—?): Meropisz, Euhémerosz (Kr. e. 4. sz. vége—3. sz.): Hiera anagraphé (Szent felirat), Iambulosz (Kr. e. 3. sz.); Diodórosz kivonataiban maradt ránk, hatott Morusra, Campanellára. (Szepessy T.: Iambulosz és utópiája. Ford. tanul. 1956.) — utazások során messzi vidék utópiaszerű — néprajzi útleírásai egyenlőségről, egyetértésről, kasztrendszerről, tervgazdálkodásról. Theokritosz (Kr. e. 305 körül—260 körül) az Árkádia-képzetkör megalkotója, amely a 19. sz.-ig élő pásztorköltészet alapja. Phaleász (Kr. e. 5. sz.) — társadalomfilozófiai antik utópia: a földtulajdon teljes vagyonegyenlőségében. Arisztotelész (Kr. e. 4. sz.): Politika 7, 1331b 20. — Bírálata Platón és Phaleász ideális társadalmáról. Szamoszatai Lukianosz (Kr. u. 2. sz.): Ikaromenipposz avagy az űrhajós — szatíra, utópisztikus torzképnek tartja. Római továbbélések, pl. Sartorius Kr. e. 81-ben expedíciót szervez a Boldogok szigetére, sikertelenül. A „Saturnia teüus" csak időben esett távol korától: Tibullus (Kr. e. 54—19.) elégiái. Ovidius (Kr. e. 43.—Kr. u. 17.): Metamorphoses, Horatius (Kr. e. 65—8.): Carmen saeculare (Századévi ének, 1961. Ódák és epodoszok, 1975. Vergilius (Kr. e. 70—19.): Georgica II. énekében, majd a IV. énekben: Cicero (Kr. e. 106—43.): Scipio