Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

elemek miatt az ókori görög utazóktól (Szkülax Kr. e. a 6. sz.-ban, Pütheasz Kr. e. 4. sz. 2. felében, Hérodotosz stb.) is eredhetnek. A 15—19. században a felfedező utazások gyakran valóságos útibeszámolói (ilyen pl. Bölöni Farkas műve) közel állnak az utópisztikus irodalomhoz. A fejedelmi tükör alapformája az utópiával ellentétes tendenciájú radikális társadalom-átalakítás helyett a fennálló hatalmi viszonyok jobbítására ösztönöz. A reneszánsz kor legjelentősebb példája erre Erasmusnak a humanitás Christiana szellemében 1516-ban írott Institutio principis Christiani c. műve. Utópisztikus jellegűek továbbá a jóslat- a túlvilágés a messianisztikus irodalom, valamint az eredetmítoszok. A visszavágyott és eljövendő aranykor képzetei az elő-ázsiai és európai mondakörökben fellelhetők (az akkád teremtésmítosz: az Enuma Elis; az ószövetségi Genesis vagy az ógermán-skandináv mitológia Eddá-ja) egészen a bibliai ígéret földjéig, az Exodus Kánaánjáig követhető. Az utópiák térben vagy időben történő eltávolítások a jelenből. Vizsgálataim tárgya nem a múltba visszavágyó, hanem elképzelt jövőutópiák legtipikusabb, meghatározó hatást gyakorló művek szociológiai szűkebb értelemben egészségügy-szociológiai értékelése. Platón állam-eszméje Az első jelentős utópisztikus társadalom Platón (Kr. e. 427—348) görög filozófus képzeletében született meg. Platón a peloponnészoszi háborúk korában élt, Periklész aranykora után, amikor Athént belviszályok és külső ellenségek egyaránt szorongatták. Látta szeretett városállamának pusztulását, kutatta a kiváltó okokat és próbált kiutat találni. A 409 után készült „Politeia" (Állam)

8 koncepcióját konkrét társadalmi helyzet határozta meg és — Berger, W.: Das Fürstenspiegel des Mittelalters (1952), Vida I.: Erasmus, 1969. Az ötszázéves Rotterdami Erasmus gondolatai. 1969 (kézirat). Az utazási irodalom (útirajz, útilevél, útinapló) objektív, tudományos igényű mü, helybeliek elbeszéléseivel, eszerint szubjektív elemekkel. így a reális és irreális elemek szétválasztására kevés lehetőség van. A görög utazók közül nevesek Szkülax (Kr. e. 6. sz.), Pütheasz (Kr. e. 4. sz. 2. fele), Hérodotosz (Kr. e. 484. k.—425. k.) leírásai. A középkorban a bizánci zarándokkönyvek és az arab útleírások a hagyományőrzők (Maszudi, Ibn Haugal a 10. sz.-ban, Ibn Battuta a 14. sz.-ban). Európában a velencei diplomácia képviselői (G. Barbara, A. Contarino) adják az első híradásokat. A 13—14. sz. reprezentánsa Marco Polo: 11 Milione c. útleírása, számtalan fordításai közül az eredeti franco-olasz szöveg leghitelesebb változata az 1309-ben készült olasz fordítás. A 15—18. sz. a virágkor: a felfedező utak eredményei (A. Pigafetta, A. Vespucci, B. Las Casas, A. Nunez Cabeza de Vaca, Garcilazo de la Vega, B. Sharp, F. Drake, J. Hawkins). A tudományos útleírások a 19. sz.-tól készülnek (A. von Chamisso, A. von Humboldt, Ch. Darwin). A 20. sz. az expedíciók kora (F. Nansen, R. F. Scott, D. Livingstone, H. M. Stanley). A magyar utazók közül emlékezetesek: Juliánus barát (1236—1237), Körösi Csorna Sándor (1819-től), illetve az útleírások közül Szepsi Csombor Márton: Europica varietas-a (1620), Bölöni Farkas Sándor, Vámbéri Ármin, Szemere Bertalan stb. művei. Irodalom: Cox, E. G.: Reference Guide to the Literature of Travel (1948—1952); Lepsy, H.: Die Reiseberichte des Mittelalters und der Reformation (1953); Adams, P. G.: Travelers and Travel Liars 1660—1800 (1962); Magidovics I. P.: A felfedezések története (1962); Rázsó Gy.: Felfedezők, kalózok, gyarmatosítók (1963); Moritz, R.: Untersuchungen zu den deutschsprachigen Reisebeschreibungen des 14—16. Jahrhunderts (1970); Stewart, W. E.: Die Reisebeschreibung und ihre Theorie im Deutschland des Jahrhunderts (1978). A fantasztikus útleírások közel állnak az utópisztikus államregényekhez. Lásd: Piechotta, H. J. (szerk.): Reise und Utopie (1976). Zeller: Über die Anachronismen in den platonischen Gesprächen. Berlin, 1873. — Alapul ezt vettem, mivel a mü megírásának időpontjában igen eltérő vélemények vannak.