Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

mivel a döntő okot a közügyek elhanyagolásában látta —, ezért az eszményi állam megteremtésében elsődleges feladatnak a közügyek helyes megszervezését tekintette. Morálfilozófiájának és társadalomelméletének alapja az „areté" azaz az erény, Platón értelmezésében: valamely tudás gyakorlásában megnyilvánuló kiválóság. A dialógusok erre keresik a megfelelő választ Szókralész segítségével, ebből derül ki, hogy nem egyetlen erkölcsi erény létezik, hanem sok különböző szakmai erény. Az igazság némely esetben az orvosi, máskor a szakács- vagy kormányosmesterség stb. körébe tartozik, vagyis „kinekkinek megadjuk azt, amivel neki tartozunk". (Állam I., 331. c). Tehát nincs olyan szaktudástól függetleníthető helyzet, amelyben egy szaktudástól független igazságos tett végrehajtható volna. Nem tudják felmutatni azt a konkrét tárgyat, amelyre az erény mint tudás olyan egyértelműen vonatkozik, mint az orvostudomány az egészség megőrzésére, ill. helyreállítására. Az emberi lélek három részből áll: gondolkodásból, indulatból és vágyakozásból (Állam IV. 436—442.). E lélekrészek mindegyikének külön erénye van, sorrendben a bölcsesség, a bátorság és a mértékletesség. Ha mindhárom lélekrész erényesen működik, akkor jelenik meg a lélek egészének erénye; az igazságosság. Az emberi élet színtere az állam, amely a különböző munkákat végző emberek önkéntes társulása (Állam II. könyv). Kifejlett formájában három társadalmi osztályból áll, amelyek a lélekrészek analógiájára foghatók föl: a törvényhozók, harcosok, kézművesek tartoznak ide. Az első két osztály összefoglaló neve: őrök. A törvényhozók erénye a bölcsesség, a harcosoké a bátorság. A mértékletesség olyan erény, amelyet mind a vezetőknek, mind az alárendelteknek gyakorolniuk kell. Ha minden állampolgár a maga munkáját végzi, akkor jelenik meg az állam egészének erénye: az igazságosság (Állam IV. könyv). A tökéletes államban a filozófusokat kell megtenni törvényhozóknak. A leendő törvényhozónak neveltetése során a következő tudományokat kell elsajátítania: aritmetika, geometria, csillagászat, összhangzattan, végül a dialektika, amely az ideák és a legfőbb jó szemlélésének tudománya [Állam VII. 521. c)—-535. a)]. A tökéletes államforma (arisztokrácia) mellett létezik még négy forma csökkenő értékük sorrendjében: a timokrácia (dicsőségre vágyók uralma), az oligarchia (gazdag kevesek uralma), a demokrácia (a néptömeg uralma) végül a türannisz. Az igazságosságon alapuló állam célja a szükségletek minél teljesebb kielégítése; ez a közügyek helyes intézése, a vitás kérdések eldöntése és az állampolgárok megvédése a külső támadásokkal szemben. E feladatok ellátására szükség van egyrészt a kormányzók (törvényhozók) testületére, másrészt a harcosok osztályára, kiket az egyéni hatalom iránti közömbösségre kell nevelni. A harmadik réteg a kézművesek osztálya. A nevelés kérdésének fontossága már Platónnál is központi helyet foglalt el, s ez a szemlélet határozta meg a későbbi korok utópiáinak koncepcióját. Bár itt a nevelés a testedzésre és a zenei képzésre — mint a testi és lelki nevelés alappilléreire szorítkozott. Harmadik korszakában Platón morálfilozófiája és államelmélete nem bővül új filozófiai elemekkel, ám tanításának szempontjai megváltoznak. Monumentális müve a tizenkét könyvből álló Törvények, az Államtól eltérően nem tisztán elméleti, hanem történeti alapozású: Az Állam az ideális emberi közösség szerkezetét és funkcióit elemezte, a Törvények, címéhez híven, a megvalósult államformák törvényeit és jogszokását helyezi a középpontba. Az államberendezkedés szempontjából a művészet egyetlen feladata a hősi, elszánt, államához hűséges polgár kinevelése. Az irányított művészetről alkotott elképzelését az Ál-