Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
explicatio, lectura etc.) ugyan továbbra is az interpretálás fő formái maradtak, a reneszánsz kommentátorok azonban mind az ars, mind az orvosi fakultáson, gyakran több művet öszszevonva tartották kurzusaikat az arisztotelészi corpus könyveiről, pl. in universam logicam, in universam philosophiam naturalem, etc. Máskor csak egy könyvet, ill. egy mű egy részét kommentálták, ill. adták elő, pl. in librum VIII. Physicorum. Az arisztotelészi doktrinák összefoglalásai (summa, tractatio, institutio) cursus-ként jelennek meg az orvosi fakultáson is (in opus totius philosophiae Aristotelis) és válnak a 16. század vége felé tankönyvekké. Ezek a parafrázisok főként a 16. század végén és a 17. században váltak fontossá a német és francia egyetemeken. 184 Az újonnan megjelent tabula-k alfabetikusán összeállított Arisztotelész-lexikonok. Az új kiadások glossa-i ugyancsak a reneszánsz kívánalmaknak megfelelő filológiai szempontokat figyelembe vevő írások. Az új görög kiadások, vagy új latin fordítások praefatio-i sokszor többet jelentenek egy bevezetésnél, alkalmanként quaestiokat is tartalmaznak, ill. interpretationak felelnek meg. Formailag változatlanok maradtak az egy nagy müvei röviden összefoglaló vagy részeit ismertető compendiumok (abbreviationes), főbb téziseket, ill. argumentációkat összefoglaló synopsisok (conclusiones). Galénosszal és Avicennával kezdődik a filozófiát művelő orvosok hosszú sora. Számuk a humanizmus korában különösképpen megnövekszik, jelentőségük az egyetemi orvosi oktatás szempontjából egyre nagyobb. 1500 és 1650 között a kommentárok, kompendiumok, parafrázisok tömege jelenik meg. Szerzőik között vannak olyan hírességek, mint Melanchthon, Luther, Galilei. Mások alig, vagy egyáltalán nem ismertek. Miután filozófia és medicina e korban alig választható el egymástól, érthető, hogy az írások nem csekély része származik olyan filozófusok tollából, akik orvosok voltak, illetve olyan orvosok adták ki és kommentálták Arisztotelész munkáit, akik filozófiát is adtak elő az egyetemeken (pl. Achillini, Cesalpino, Schegk, Taurellus). Számuk jóval meghaladja a százat. Puszta felsorolásuk is túlmenne e tanulmány keretein. Legfontosabb, az orvosi oktatást leginkább meghatározó, illetve befolyásoló képviselőik irodalmi munkásságát és az egyetemi oktatásban elfoglalt helyét következő dolgozatomban mutatom be. Az orvosok filozófiai stúdiumának ismerete teljesebbé teszi a korszak orvosi szemléletének képét. Ezt az orvosképet csak scientista-pragmatikus elemeire redukálva nem érthetők a maguk összefüggéseiben és teljességükben Vesalius, Fernel és kortársaik írásai, azok néha paradoxnak tűnő gondolatmenete. Csupán munkásságuk „végeredménye" áll előttünk. Ez bizonyára elég a gyakorlat számára, de elégtelen a teljes megismeréshez. EMIL SCHULTHEISZ, M. D. PhD, Hon. M. D. professor emeritus of the history of medicine Semmelweis Medical University Nagyvárad tér 4. H —1089 Budapest, Hungary 184 Ehhez a kérdéshez ld. Lohr fent idézett munkáját, mely az eddig legteljesebb Arisztotelész kommentárirodalmat nyújtja.
