Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
hogy ez Arisztotelész egész episztemiológiájának kulcsa. 146 Munkásságának egyik célja, hogy a Stagiritát világosabbá és így hozzáférhetőbbé tegye. A medicina oktatásában is visszhangra talál Zabarella tudományfelosztása elméleti (disciplinae contemplativae) és gyakorlati (disciplinae practicae) részre. 147 Ez a felosztás a dolgok arisztotelészi elkülönítéséből indul ki: a dolgok „szükséges" és „kontingens" komponensből állnak. 148 Zabarella szerint mindegyiknek megvan a maga metódusa. 149 Az elméleti tudományok a szintetikus metódus szerint (ordo compositus vagy progressivus), míg a gyakorlati diszciplínák az analitikus metódus (ordo resolutivus) szerint járnak el. 150 Zabarella a praktikus tudományok közé sorolja a logikát. így lehet ez a filozófia mellett a medicina instrumentuma is. Csak a fizikát, matematikát és a metafizikát tekintette tisztán elméleti tudománynak. Az arisztoteliánus Zabarella szerint, mesterének megfelelően, a tudomány csak azokkal a dolgokkal foglalkozhat, amelyek vannak. Következésképpen olyan dolgokat, amelyek nincsenek, nem tárgyalhat. Ezért pl. olyan fogalmaknak, mint vacuum vagy infinitum nem lehet helyük az igazi tudományban. Ezt Zabarella így fejtette ki: „Privativa (értsd negativa) autem non entis cognitio est cognoscere ipsum non esse et falsam proportionem falsam esse, quam cognitionem dari non negaret Aristoteles: propterea in libris physicorum docuit infinitum et vacuum non dari. " A progressio ad infinitum nem a reneszánsz filozófia gondolata. 151 Zabarella az orvosi fakultásokon gyakran, a paduai egyetemen pedig rendszeresen előadott könyvnek, az Analytica posteriomak a kommentálásában nagyjából azoknak az orvosoknak az irányát követi, akik teljesen egyetértenek Arisztotelésszel ebben a kérdésben. Fejtegetései és magyarázatai helyenként Averroes kommentárjaival mutatnak hasonlóságot. 152 Ez a gondolatmenet nem segíthetett tovább sem a fizikának, sem a medicinának. Itt jött segítségül az újplatonizmus, a hypothesis adta lehetőségekkel. Non liquet? — az „új" filozófia A humanisták ad fontes törekvése és követelése, megújult filozófiája a hagyományos tudományfogalom és ezzel a tananyag részbeni megújulásához vezet, ami az orvosi curriculumban és az ordo legendikben is megjelenik. Képzettsége folytán a humanizmus korának 146 Iacobus Zabarello: Opera logica, (repr.) Frankfurt, 1923. cols. 1269—1270. Vö. még Bourgey, L.: Observation et expérience chez Aristote. Paris, 1955., valamint Ch. B. Schmitt: Experience and Experiment. A Comparison of Zabarello's in De motu. Studies in Renaissance XVI. (1964), 92 ff. 147 Ez nem azonos a medicinában tradicionális „theorica-practica" bontással. 148 Nik. Eth. III. 6. 149 A metodika kérdéséhez, melynek részleteibe nem mehetek bele, s nem is a filozófia egyetemi oktatásának problematikája, Id. Petersen 213. A szintetikus és analitikus módszer eredeti kérdését ld. Galénosz: De methodis (I. o. 3. a.). A logika filozófiához tartozásáról ld. Calov: Tractatus novus de methodo docendi et disputandi tic. Scripta philos. Witt. 1673. 150 De methodis. Lib. IL, c. 6. p. 180. 151 In libros posteriorum analyticorum commentaria. Opera Logica col. 658. Liber I., ml. 10. (a frankfurti 1623. évi kiadás alapján). Zabarellához és az arisztotelész kommentárokhoz Id. Edwards, W. F.: The Logic oflacopo Zabarello. New York, 1964., valamint Peter Petersen: Geschichte der aristotelischen Philosophie im protestantischen Deutschland, op. cit. 39. 152 Ennek a kérdésnek részletes elemzését az Averroes-kommentárokkal való összefüggését és kiterjedt irodalmát ld. Ch. B. Schmitt: op. cit. (Zabarella) főként 102 ff.
