Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
A studiosus medicináét különösen foglalkoztató fizikája, miképpen minden filozófiai írása, tankönyv. Jóllehet szerényen azt írja, hogy a fizika területén az orvosok hivatóttabbak lettek volna a könyv megírására, a teljesség kedvéért azonban e nagy feladatot is vállalta, 108 úgy vélvén, az univerzálisan képzett tudós, aki nincs távol a reneszánsz l'umo universalejának ideáljától, a természettanban is kell hogy ismerje a legújabb kutatásokat. A természetfilozófiai hangvételű fizika: Initia doctrinae physicae (Lipsiae, 1549) (Dictata in Academia Wittenbergensi). A kapcsolat már a könyv írásakor is szoros volt az ars és az orvosi karral. Milyen elmélyülten foglalkozik Melanchthon az orvostannal, nemcsak ebből a könyvből derül ki, de többek között a kor egyik legjelentősebb orvos-humanistájához, Leonhard Fuchshoz és Camerariushoz írott leveléből is. 109 Melanchthon 1553-ban arra kéri barátját, Joachim Camerariust, írja ki számára azokat a Galénosz szövegeket, amelyeket fizikája számára felhasználhatónak, ill. használandónak tart. 110 Ennek ismeretében olvassa majd újra az arisztotelészi fizikát, hogy igazi tiszta tant nyújthasson: „vera doctrina qualis est Aristotelica sumpta ex Hippocratis". A fizika tankönyv kétségtelenül úttörő. Hatása mély és hosszantartó. Ricardo Pozzo közöl egy 16. századi előadási kéziratot, ami az Initia doctrinae physicae alapján készült. 111 Ez az interpretáció képet ad a fizikakompendium egyetemi felhasználásáról. A könyv a 17. századig több egyetemen a statútumokban előírt tankönyv maradt. 1574-ben a helmstedti egyetemen a physicae professor feladata, hogy Melanchthon fizikáját és physiologiáját kommentálja, tehát azok alapján adjon elő. 112 Ezekben a statútumokban Melanchthon mind a természettanban, mind a filozófiában elismert tekintélyként jelenik meg. 113 Az orvosi fakultásokon kedvelt Melanchthon tankönyvek között az Initia doctrinae physicae az, melynek hivatkozásai között a legtöbbször találkozunk Galénosszal. A medicina iránti érdeklődését számos más írása is tanúsítja. Mint sensu strictiori filozófiai munkáinak megfelelő passzusaiban, itt még inkább nyilvánvaló Galénosz befolyása. A tanaira való hivatkozás, Arisztotelész és Theophrasztosz mellett végigvonul a Fizikán. Galénosz kétségtelenül természettudományiorvosi forrásul szolgált Melanchthonnak Arisztotelész mellett. Ez annál is inkább érthető, mivel tudvalevő, hogy a Galénoszi szisztémának számos eleme arisztotelészi írásokig követhető. Az arisztotelészi fizika igazságát bizonyítva Galénoszt hívja tanúul: Arisztotelész fektette le a fizika alapjait, Galénosz építette fel. 114 108 C. R. VII. 475. Vö. Meier: op. cit. 75. 109 C. R. II. 718., Ld. Meier: op. cit. 110. 110 Vö. Corp. Ref. II. 687; Petersen. 75. C. R. XIII. 183. 111 Pozzo, Riccardo: Wissenschaft und Reformation. Die Beispiele der Universitäten Königsberg und Helmstedt. Ber. zur Wissenschaftsgesch. 16. (1995) 103. — Köszönettel tartozom R. Pozzo egyetemi magántanárnak (Milano), aki az egész kéziratot rendelkezésemre bocsájtotta. 112 Die Statuten der Universität Helmstedt. Hrsg. von Peter Baumgart — E. Pitz, Göttingen 1963. „...explicabit commentaria Phiiippi de Physica conscripta. Item libellum de anima (cuius lectiones tarnen medici sibi sumunt) assidue leget subinde absolutam operam repetendo, cum sine eiusmodi doctrina nec studiosus haberi possit quisquam nec in altioribus recte informari." par. 378. pag. 164. 113 Pozzo: op. cit. 106. 114 C. R. XIII. 656., Galénoszt az orvost olyan nagyra becsüli, hogy összes müveinek második görög kiadásához írott előszavában Aszklépiadész és Hippokratész mellé helyezi (Galeni libr. partes I—V, Basel, Cratander 1531. Praefatio). Vö. még Oratio de vita Galeni C. R. XI. 495 ff. írásainak hibáit, tévedéseit nem Gelénosznak, hanem szövegtorzításnak tulajdonítja. Panaszolja a középkori Galénosz fordítások nyelvi hibáit, alacsony színvonalát. Ha valaki Galénosz könyveinek régebbi fordítását veszi kezébe, írja, egy sorát sem ismeri