Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban

Ad fontes törekvése a filozófus Galénoszhoz is elvezeti. Galénosz jelentőségét a filozófia és annak oktatása szempontjából Melanchthon megerősíti. Ahogy Arisztotelész tanult Hippokratésztől és Platóntól, úgy vezeti vissza a megújult arisztotelészi filozófiát az „igazi tant" Alexander Aphrodisiensis mellett Galénoszra.

115 Meggyőződéssel vallja, hogy Galénosz nélkül a filozófiában nem lehet elindulni és Galénosz kommentárjai nélkül Arisztotelész doktrínái nem elég világosak. Amit Galénosz a természetfilozófiáról ír, a legjobb és legteljesebb, amivel eddig rendelkezünk.

116 Nemcsak Galénosz természetfilozófiáját értékelte, de logikáját és ismeretelméletét is.

117 Még Galénosz ama doktrínája sem egészen idegen tőle, mely szerint az anatómia princípiuma a teológia kezdete.

118 Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy bármennyire gyakran hivatkozik Galénoszra, a humanizmuskor legújabb orvosi ismereteit sem hanyagolja el. Vesalhts s a már említett Leonhard Fuchs és Camerarius jelentik a legújabb ismeretek forrását e téren az ő számára is.

119 Galénosz hatása ismerhető fel a De animában (1540),

120 melyet mind az ars, mind a felsőbb fakultások, elsősorban a medicina és a teológia hallgatói részére írt. Galénosz nemcsak az élettanban, de a lélektanban is abszolút tekintély, mert mint megjegyzi, ő jár legközelebb a „vitális ac animalis spiritus" megértéséhez.

121 A pszichológiát a magasabb fakultásokon (a jogit kivéve) a physica részeként kezelték, ilyenformán került a protestáns egyetemek lekcióiba. Alapjául az először 1540-ben megjelent Commentaria (1553 óta Liber) de anima szolgált. fel. („Accipiat aliquis in manus veterem librorum ipsius uETcajtpaenv non unum versum Galeni agnoscet, ita barbarico coeno omnia obruta distorta ac foedita videbit...". C. R. XI. 863—64.) 115 C. R. XI. 652; XII. 262; III. 914. Vö. Meier: op. cit. 84. 116 Ld. ehhez: Praefatio in Galenum. (Corp. Ref. III. 490 ff.) és Deci. de vita Galeni. (C. R. XI. 495 ff.) 117 C. R. II. 687, 702; C. R. II. 687, a Spalatinhoz 1519. III. 13-án írt levélben is Galénoszt dicséri. 118 C. R. XI. 501. Meier: op. cit. 91. 119 C. R. VII. 1127. 120 A De anima több mint a pszichológia tankönyve. 1540-ben jelent meg először mint Commentarius de anima. Több utánnyomást követően, erősen átdolgozott formában, új kiadása Liber de anima címmel hagyta el a nyomdát. Hosszú évtizedekig tartozott az alaptankönyvek közé. A greifswaldi egyetem orvosi fakultásán pl. az ún. bevezető olvasmányok között írja elő az 1596. évi statútum. Valójában még a 17. században is a libri audiendi között találjuk. Mindkét kiadás annyiban tér el az akkoriban kedvelt de anima-írásoktól, hogy terjedelmüknek csaknem fele az anatómiai és élettani alapismereteket foglalja össze. Az anatómiáról szólva Melanchthon azt fejtegeti, hogy mivel az anatómia az istenség jeleit (vestigia divinitatis) is kifejezi, egyenesen gyalázatos dolog nem törekedni a test felépítésének megismerésére („...turpe est hominum prorsus ignorare sui corporis, ut ita dicam, aedificium presertim cum ad valetudinem et ad mores haec cognitio plurimam conducat"), már csak azért is, mert ez az ismeret járul hozzá leginkább az egészséghez és az erkölcshöz. Commentarius 32). Vivian Nutton is utal arra, hogy az anatómia, és hozzá kell tennem, az élettan, filozófiaiteológiai színezetű interpretálása nem volt szokatlan a 16. század orvosi és filozófiai irodalmában. (Nutton, V.: Wittenberg anatomy. In: Groll, D. P.—Cunnigham, A. (ed.): Medicine and the Reformation. London, 1993.) Ez nem állt ellentétben az anatómia kutatásának, egzakt megismerésének törekvésével. A Commentarius az egész antropológia tankönyve, benne azonban még nem találhatók meg a legújabb ismeretek. A 12 évvel később kiadott Liber már nagymértékben támaszkodik az autores recentioresre. A Fabricat most már jól ismerő, Vesaliust többször név szerint idéző Melanchthon szemében azonban Galénosz tekintélye semmit sem csökkent. A galénoszi anatómia számára is nyilvánvaló hibáit most sem Galénosznak rója fel. A Vesalius előttiek tévedtek, „multi errarunt ante Vesalium" (sic!), illetve a bajok forrása a romlott szöveg (libri depravati), (C. R. XIII. 62.). Jól ismerte a Fabricát. Saját példánya volt, amit marginal iákkal látott el, s még egy De consideratione humani corporis fabrica című verset is írt bele. (Kinyomtatva C. R. X. 610.). Melanchthon Vesalius-recepciójától ld. Rath, G.: Andreas Vesal im Lichte neuer Forschungen. Wiesbaden, 1963. 121 CR. XIII. 116.