Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Antall József szavai egykori munkatársaihoz 60. születésnapján (1992. április 8.)

még egyszer: ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy kisebb közösség és egy nagyobb közösség is működjék. Ebben a korszakban és ebben az intézetben mindig az volt — többek között — a különleges, hogy ifjaktól — akár kiskorúaktól (nyári munkáknál, de egyébként is!), hogy itt sohasem volt ritka kilencedik évtized vagy a kilencedik évtizedet meghaladó tagjai az intézetnek. Úgy, hogy szeretném külön is köszönteni azokat, akik túl a 90-en vagy a 90-nél állnak itt közöttünk, akár nyugdíjasként, akár ma is működő tagjaként az intézetnek. A 80 éveseket és 70 éveseket, akik között kicsit szégyellem magam, ezzel a csekély 60 esztendővel. Mindenesetre azt hiszem, hogy az életkor csak egyik oldalon biológiai életkor, a másikon mindenkinek megvan a saját históriai életkora. S én úgy érzem, hogy ebben az intézetben ifjak maradtak az öregek, akik másutt öregebbek lettek volna. Szeretném még egyszer megköszönni mindazoknak, akik e negyedszázadban, amit ebben az intézetben eltölthettem és akik kezdettől fogva a segítségemre voltak. Tulajdonképpen nem titkolom, ha összegezni kell a megjárt utat, akkor ennek a megjárt útnak az életemben bizony ez az intézet mindig is a legfontosabb része marad. Bármerre visz az utam: számomra mindig, hiszen 32 éves koromtól voltam itt főállásban 58 éves koromig. Mi más ez, mint az emberi élet gerince, az emberi életnek a törzse. Megmutathattam akkor is, hogy soha mást nem tanítottam, soha mást nem akartam a tanítványaimnak tanítani, mint amit igaznak és valóságnak tartottam. Éppen ezért az ember életútjában az a legfontosabb, amikor összegez, akkor tulajdonképpen ezeket a szempontokat szem előtt tartva, igyekezzék mindig a vélt igazságot és tisztességet szolgálni. Még egyszer megköszönöm a megjelenésüket, a köszöntést. Nagyon jól esik... Bevallom, hogy minden ünneplést mindenhol igyekeztem a minimálisra méretezni, s azt hiszem, eddig sikerrel.