Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
változott kezdetben az előadási forma sem. Az előírt, később választott textus előadásának tárgyalása: „intentio auctoris, utilitas, cuius sit liber, titulus, ordo, divisio modus" doctrinae végül „ad quam philosophiam reducatur liber". Ez az interpretatios séma kisebb változtatásokkal a későantik Aeneis-kommentárokon nyugszik, amit a középkor átvett és még az Universitätshumanismus is gyakran alkalmazott. 24 A stúdium philosophicum kiegészítésére minden magasabb fakultás scholarisának is módja volt, a kötelező lekturákon kívül is hallgathatta a tárgyat. Erre a célra egy vagy több contubernium állott rendelkezésre, főként a filozófiai tanulmányokba való bevezetés céljából. Ezeken egy vagy több magister régens adott elő. Heidelbergben pl. az 1558. évi statútum szerint az öt rendes lectura mellett egy rendszeres contubernium volt. 25 A filozófia tanítását az orvoskaron jól tükrözi az ingolstadti egyetem 16. századi modus docendi et discendije, már a bevezető részben előírja a galénoszi „quod medicus optimus etiam sit philosophus " előadását. 26 A doktori grádushoz szükséges vizsgák tárgyalásánál ismét szó esik a filozófiáról. 27 Az oktatás rendszerét a tudományok aktuális felosztása határozta meg. Arisztotelész eddig lappangó írásainak ismertté válása a tudományok felosztásában és így az egyetemi előadásokban is új rendszert hozott. Az eddigi platóni beosztást, mely a filozófiát logikára (dialektika), etikára és fizikára bontotta, fokozatosan, némi küzdelem árán, Arisztotelész „új" felosztása váltotta fel: theorica (fizika, matematika, metafizika) practica (etika, ökonómia, politika) philosophia, poetica. Ez a változás a skolasztikus disputa kimeríthetetlen forrása volt. A Platón és Arisztotelész közötti „ellentét" mint a „régi" és az „új", sőt a trivium és quadrivium közötti ellentét lett a vita tárgya. Hugo de St. Victor (1096—1141) Didas cal ionja, ezt az ellentétet igyekszik feloldani, már csak azért is, hogy következményei ne veszélyeztessék a teológiát. Rendszerében a mindent összefoglaló s az isteni és emberi „dolgok" végső okait és jelenségeit tárgyaló filozófiai felosztása: A) Theoretica, ebben teológia, mathesis, quadrivium a hozzátartozó diszciplínákkal (arithmetika, geometria, musica, astronomia, astrologia); B) Practica, benne etika, ökonómia, politika; C) Mechanica, ide sorolta többek között a medicinát, a mezőgazdaságot; D) Logica, ide tartozik a retorika, dialektika, sőt a szofisztika. Mint függeléket tárgyalja külön (appendentia artium) a poétikát, históriát és az „újmódi filozófiát". Mint látható a trivium és a quadrivium nála egybemosódik. Dominicus Gundissalinus, a toledói fordítócsoport nevezetes képviselője (1200 Ld. ehhez Hammerstein, N.: Humanismus und Universitäten, in: Die Rezeption der Antike. Zum Problem der Kontinuität der Antike zwischen Mittelalter und Renaissance. I. Kongr. Ren. Forschung. Hrsg.: v. A. Buck, Hamburg, 1981. Thorbecke, A. (Hrsg.): Statuten und Reformationen der Universität Heidelberg, 1891. 96 f., Ld. ehhez még a kitűnő humanista Veit Amerbach a filozófia tanítás és tanulás tartalmi és formai kérdéseit egyaránt tárgyaló traktatusát: „Oratio de doctoratu philosophico", melyei halála (1557) után fia adott ki 1571-ben. „Ut autem tyro medicináé veluti per transenniam videat, quibus disciplini conveniat se imbutum esse, post lucumbrationes relatas legetur Gal. quod medicus optimus etiam sit philosophus" Institutiones facultatis medicae Ingolstadtiensis 7. Az ingolstadti tanítási és tanulási rend szövegét E. Th. Nauck tette közzé: Der Ingolstadter medizinische Lehrplan aus der Mitte des 16. Jahrhunderts. Sudhoffs Arch. 40 (1956), 6—13. U.itt olvasható. „Sylvius etiam inter libros primos existimat legendám esse históriám philosophicam, quae annumeratur Galeni libris". „Non enim imaginaria est philosophia, sed autopsiam vei autaisthein desiderat medicina" (lust. 12.), azzal a megjegyzéssel, hogy „...opiniones insanas, absurdas et quaedam ab ipso Galeno passim damnatae non serio tuebuntur professores" (ibid).
