Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
előtt) a De divisione philosophiae-ban a felosztást kifejezetten Arisztotelész és az őt közvetítő arabok szellemében írja: A) Scientia eloquentiae (mint propedeutikus tudományok: grammatica, poetica, retorica); B) Logika (scientia media inter scientias eloquentiae et sapientiae); C) Scientia sapientiae (a szoros értelemben vett filozófia), ez két részre oszlik: philosophia teoreticára és philosophia practicára. A humanistákat, a humanista orvosokat erősen foglalkoztatta a tudományok felosztásának és tanításának kérdése. A septem artes liberalesről szóló több későközépkori és humanizmuskori írás közül Konrád Bitschin 1433 és 1479 között írott könyvét külön kell itt említenem, — mert a disciplinae liberales felsorolásában (Lib. IV. 58—64) az ismert artes tárgyak közé sorolja a medicinát és ami az oktatást illetően még fontosabb az orvosi előképzettség nélkülözhetetlen tárgyának tartja a természetfilozófiát. 28 Úgy gondolom, hogy a medicina idesorolása az ars fakultáson Hugo de St. Victorra vezethető vissza. Azokat az élettani, lélektani, makrobiotikai ismereteket tartalmazza, melyeket a kor minden müveit, egyetemi stúdiumot végzett embertől elvárt. Később a l'uomo universale egyetemes tudásához tartozott. A humanizmus korában az artes curriculum már az előző században is változó tartalma tovább bővült. Az igen jól ismert orvos-humanista Hartmann Schedel (1440—1514) gazdag könyvtárának jegyzéke, amely a tantervek sorrendjében készült, jól mutatja ezt. Precízen összeállított és fejezetcímekkel ellátott katalógusának egyik legterjedelmesebb kapitulusa az „In arte humanitatis libri" címet viseli. (Poetae et oratores, Historici graeci. Latini veteres, Cosmographia et Cosmologia, Modernes Historici, Tullii (t. i. opera, igazi humanista módon említve Cicero nevét). 29 Itt tehát a studia humanitatis tárgyai önálló arsként jelennek meg. 30 A reformáció a német egyetemek ars fakultásain a tartalmi változások mellett, bizonyos formai átalakulást is hozott. Melanchthon híres wittenbergi egyetemi megnyitó beszédében, De corrigendis adolescentium studiis (1518), a trivium és quadrivium beosztását ugyan még megtartja, de a kilenc múzsa hasonlatával élve a történelmet nyolcadik, a poesist kilencedik arsként csatolja az eddigi tárgyakhoz, lehetőleg külön tanszékkel. (De artibus liber alibus, 1517.) Az ars fakultás tanárai a 15. században nem kis részben olyan magistri artium voltak, akik egyidejűleg valamelyik magasabb fakultáson végezték tanulmányaikat, közöttük sok volt az orvos. A 16. században már ennek a karnak is voltak állandó tanszékei, állandó rendes tanárokkal (ordinarii). Számuk megnövekedett. A legtöbb egyetemen az artesnek Dolch, op. cit. 183. Cicero szerepét a humanizmus irodalmában ld. Rüegg, Walter: Cicero und der Humanismus. 1946. és Schulte, H. K.: Untersuchungen über das Ciceronische Bildungsideal. 1935. A tudományfelosztáshoz (ars et alia) ld. Bacon de Verulam: De dignitate et augmentis scientiarum (ed. 1623). A jegyzéket többek között Dolch is közzétette: op. cit. 183. Érdekes, hogy Schedel katalógusában az orvosi és a sebészeti könyvek külön-külön szerepelnek a jogi munkákat megelőzve, de a filozófia és a teológia után. A humanisták könyvtárának tudománytörténeti jelentőségére vonatkozóan ld. még P. Kibre: The library of Pico délia Mirandola. New York, 1936., F. Husner: Die Bibliothek des Erasmus. Basel, 1936., E. Ph. Goldschmidt. Muenzer und seine Bibliothek. London, 1938., valamint G. Baader: Die Bibliothek des Giovanni Marco da Rimini. Eine Quelle zur medizinischen Bildung im Humanismus. In: Studia codicologica. Berlin, 1977. Ilyen forrás még Hieronymus Cardanus önéletrajzi feljegyzéseket is tartalmazó „katalógusa", Liber de libris propriis eorumque ordine et usu ac mirabilibus operibus in arte medica per ipsum factis. Lyon, 1557.
