Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon

Az oltár két főalakjának, Miklósnak és Lénárdnak a segítőszentekhez fűződő szoros kapcsolata indokolja, hogy a Tizennégyek a predellán helyet kaptak, de jelentős indok a város lakosságának német származása, németországi kapcsolata is. A Szt. Miklós-oltáron kívül nagyon sok tárgyi emlék szól amellett, hogy a lőcsei Szt. Jakab templomot segítőszent-kultuszközpontnak kell tekintenünk. Két Katalin-oltárt emeltek itt, az elsőt 1469-ben, a másodikat 1510—20 között. Mindkettő egyben a női segítőszentek oltárának is tekinthető: az elsőn Margit és Borbála, a másodikon Borbála és Dorottya szerepelnek Katalin mellett főalakként. Az 1494—1500 között állított Szűz Mária-oltáron Borbála, Dorottya, Katalin és Margit veszik körül az Istenszülőt. Az egyik falképciklus (XIV. sz. vége) Dorottya életének jeleneteit ábrázolja. Péter és Pál oltárán (1490—1500) Sebestyén, „A négy Szent János" oltárán (1520) még György szerepel. A fölsorolt érvek önmagukban még csak azt igazolják, hogy a Szt. Jakab templom 1490 és 1520 között készült oltárberendezései a kor szellemi divatját követik, vagyis a kor és a tájegység legnépszerűbb szentjeit választották védőszentnek és egyben képzőművészeti témának. Azt, hogy mégis beszélhetünk speciális Tizennégy segítőszent-kultuszról, az a tény erősíti meg, hogy a XVII—XVIII. század fordulóján külön Tizennégy segítőszent-oltárt emeltek, amely ma a Szent Miklós-oltár szomszédságában áll. A hagyomány tehát nemcsak hogy érezhető még a XVII. században, hanem ekkor kapja a legegyértelműbb megfogalmazást. A barokk oltár asztalának felirata: „Allare XIV.AVXILIATORVM". A festmény fölötti felirat: „ Memento bene factorum ". További gondolatfűzésre ösztönöz az az északi falon látható, a szentélyhez közel eső falfestmény, amely a hét erényt és a hét főbűnt ábrázolja allegorikus formában. A hetes és tizennégyes szám kapcsolatán túl jelentősége számunkra azért nagy, mert rávilágít a templomdekoráció egyik eszmei „csomópontjára": az üdvözülést szolgáló jócselekedetek eszmekörére, amelybe beletartoznak a segítőszentek jócselekedetei és az emberek életére gyakorolt üdvös hatásuk. Nem ritka a Tizennégy segítőszent szerepeltetése ilyen kontextusban. Jézus sorfelező alakja kiemelkedik méreteivel a szentesek közül. Ez a koraközépkori konvenciók továbbélésére utal, egyfajta konzervativizmust mutat. Krisztus magas homlokú, nagy arca a Veronika kendője provinciális Krisztus-arcaira emlékeztet. A két képtéma helyzete, funkciója is azonos ebben az esetben: mindkettő predellán szerepel, emiatt érezhető szellemi egymásravetítődésük. A Tizennégy segítőszent predellán szereplésének három emléke maradt a középkori Magyarország területén: Lőcsén, Besztercebányán és a Kassán őrzött, ismeretlen helyről származó szárnyasoltár. E képtípus kompozíciós előképeként a Tizenkét apostol predella ábrázolásai kínálkoznak (pl. egy időben és térben közeli példa: Szepesszombat 1470 körüli Szűz Mária-oltárának predelláján az áldó, glóbuszt tartó Krisztus két oldalán felsorakozott apostolok). Egy szintén közeli, kompozicionálisan és az alakok megfestésében is sok rokon vonást mutató mű a mlynicai Szt. Margit-főoltár predellája (1515—20): az áldó, glóbuszt tartó Krisztus jobbján és balján sorakozó női szentek. 4. Besztercebánya, Német templom, Szt. Borbála kápolna: A Szt. Borbála-oltár predellája: Krisztus és a Tizennégy segítőszent 1509