Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon
alapján egyértelmű, hogy a csegöldi táblákat erőteljes kapcsolat fűzi mind a jánosréti körhöz, mind a lőcsei festői törekvésekhez. Csegöld és a Szepesség kapcsolatának egyik oka kereshető a XV. századi csegöldi birtokosok, a Csákyak személyében, akiket birtokosi érdekeltségeik fűztek a felvidéki városokhoz, és ez az irányulásuk a későbbi századokban is megmaradt. Az oltártáblák magyarországi viszonylatban a Tizennégy segítőszent korai ábrázolásainak számítanak. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy noha szigorúan ragaszkodtak a kultusz formai jellemzőjéhez, a tizennégyes csoport-kerethez (ez a kompozíció zsúfoltságából is kitűnik), tartalmi tekintetben sok a bizonytalanság, esetlegesség, ami a szentek személyében nyilvánul meg. A csoportban nyolc azonosítható segítőszent szerepel. A csegöldi táblák a magyarországi Tizennégy segítőszent-kultusz kezdetének emlékei, jól tükrözik a formálódás jegyeit. Tanulságos az is, hogy az apostolok csoportja mellett, azok kiegészítéseként szerepelnek, mintegy a szentek seregét jelképezve. Ez a szerepkör a későbbi segítőszent-ábrázolásoktól sem idegen. 2. Liptószcntmária, egyoldalán festett tábla: Krisztus hét segítőszent között Oltárszárny része, 1510 körül Csoportkompozíció, előtérben: Erazmus; áldó, glóbuszt tartó Krisztus; Egyed háttérben: Vitus, Dénes, Pantaleon, Balázs, Eustachius A mű sok szempontból folytatja Liptószentmária művészetének lengyel orientációját, amelynek jegyeit az egykori főoltár és a Szűz Mária-oltár is viselik. A képtábla festőjének egyedi stílusában a nyersebb, arc kifejezéseket erősen torzító ábrázolásmód, a megnyújtott alakok, a rombusz-mustrás aranyháttér utalnak a dél-lengyel kapcsolatokra. Feltűnő az ábrázolás formai szimmetriája, amely egyben tartalmi szimmetriát is jelent: hangsúlyozza a püspökszentek személyét, akik félkörben állnak Krisztus mellett és mögött. A világi szentek háttérbe szorulnak, kiemelkedik azonban közülük Pantaleon azáltal, hogy a középen álló Krisztus fölé kerül. Pantaleonnak ez a kiemelése nem tűnik kompozíciós véletlennek, bár indokait nehéz megtalálni: a kezébe vert szög felidézheti Jézus passióját, ezáltal rokoníthatja alakjukat, vagy más, személyesebb indítékkal kell számolnunk. Érdekes még Eustachiusnak bajuszos (közhelyszerűen „magyaros"-nak titulálható) ábrázolása, amely nem jellemző a korszak képzőművészetére. A csoportfelállás nem állítható párhuzamba más, Magyarországon fennmaradt emlékekkel, egyedi válogatás eredménye, amelyet a püspökszentek kiemelése határozott meg. 3. Lőcse, Szt. Jakab templom: Szt. Miklós-oltár predellája: Krisztus és a Tizennégy segítőszent 1507 Félalakos sorkompozíció: György, Kristóf, Vitus, Eustachius, Pantaleon, Erazmus, Balázs, áldó, glóbuszt tartó Krisztus, Dénes, Egyed, Ciriakus, Achatius, Katalin, Borbála, Margit. Az oltáron tehát az alapfelállás szerepel.
