Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon

csoport létrejöttének, hiszen ebben kimondottan imameghallgatásaikról, közbenjárásukról ismert szentek szerepelnek. Csodatetteiket valamennyi, különböző népréteghez tartozó ember a maga bajainak lehetséges gyógyírjaként fogta fel, kínzásuk vagy kivégzésük módja pedig megszentelően hatott azoknak a testrészeknek a betegségére, amelyek a szent passiójában szerepet játszottak. A szenteknek ez a csoportként kiemelt tisztelete szervesen következett a „szentek közösségé"-ről szóló keresztény tanításból: a földi keresztények (ecclesia militans) tisztelik és segítségül hívják a mennyország szentjeit (ecclesia triumphans) — a mennyei szentek segítséget nyújtanak érdemeik és Istenhez szóló könyörgéseik által; a földi egyház imádságai, jócselekedetei, szentmiseáldozatai segítenek a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek (ecclesia patiens) a mennyországba jutni, miközben ezek által maga is részesedik a kegyelemből. Az Egyház szellemi egysége tehát e három tag egymást átható viszonyából jön létre. A segítőszentek csoportos tisztelete ennek a tanításnak is erőteljes, sokoldalú megvalósulása. Kimeríti mindazokat a formákat, amelyeket az egyház a szentek kultuszában megenged és üdvösnek tart: erényeik utánzását, példaképpé emelését; a hozzájuk való könyörgést, segítségkérést; emléknapjuk megünneplését; ereklyéik és ábrázolásaik tiszteletét. A kultusz XIV. századi formálódását látszik megerősíteni az a tény, hogy az Európára nagy csapásokat mérő pestisjárványok hatására megnőtt a szentekhez fohászkodás jelentősége, fellendült például a votív-képek kultusza. A fogadalmi ajándékok és fogadalmi alapítások, -tettek a vész elkerülése érdekében a legfontosabb cselekedeteknek számítottak. Különösen megnőtt a gyógyító szentek tisztelete. Általában elmondható, hogy a középkori ember egyik állandó és legsúlyosabb problémája volt betegségekkel, járványokkal szembeni teljes kiszolgáltatottsága, amely éppen ezért sok égi patrónus segítségét igényelte. A gyógyító szentek jelentőségét és népszerűségét jól tükrözi pl. a középkori Magyarország patrocíniumainak vizsgálata is. A gyógyító szentek ábrázolásai a templom oltárképein vagy falán már önmagukban is a védettség képzetét keltették, kultuszukat pedig tovább terjesztették. Elsődlegesen ezt a célt szolgálták a patrocíniumok: a tájegységeknek, településeknek, templomoknak, oltároknak szentek védnöksége alá helyezése. Nem hagyható figyelmen kívül a Tizennégy segítőszent-kultusz másik sajátos vonása sem, hogy e csoportból szinte valamennyi szent kultuszát áthatják pogány, mágikus természethiedelmek. Nehéz megállapítani, hogy itt e hiedelmek átformált továbbéléséről vagy újrakeletkezéséről van-e szó. Egyes szentek (pl. Szt. György, Antiochiai Szt. Margit) kiválasztásánál fontos volt az a tényező is, hogy emléknapjuk egybeesett valamilyen fontos évszakváltási, mezőgazdasági eseménnyel — ez egyébként a legtöbb segítőszent ünnepnapjáról elmondható —, vagy életük csodái sugallták természetfölötti, apokaliptikus hatalmukat, természeti jelenségek (pl. vihar) fölötti uralmukat. III. Az egyes szentek az európai keresztény hagyományban A Tizennégy segítőszent két, leginkább legendás szentalakja: György és Kristóf. 1. Szent György Élete: Újabb kutatások szerint alakja nem vezethető vissza történelmi személyiségre, több legenda egymásra hatásából formálódott és öltött testet. Eletének adatai a hagyomány