Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon

szerint: a IV. században, Diocletianus császár idején élt, Kappadókiából, előkelő családból származott. Hadiszolgálatot teljesített Diocletianus seregében, de szembehelyezkedett a császár keresztényüldöző politikájával. Ennek következményeként vértanúságot szenvedett 303-ban. Passiója a Keleten elterjedt változat szerint: Krisztus adta tudtára, hogy hét évig fog szenvedni, a perzsa király fogságában sok halálos kínzást áll ki. Ezalatt háromszor meghal és föltámad. A XI. századtól alakjához hozzákapcsolódik a Sárkányölő mítosza (megmenti a királylányt és a várost) — ezáltal mitikus, apokaliptikus jelleget kap: — Mihály arkangyal földi harcostársává lép elő, — fehér lova hasonul Krisztus fehér lovához a Jelenések Könyvében. Kultusza, védnöksége: A Trullai Zsinat 692-ben apokrifnek minősítette a György-legendákat, ennek ellenére mindenütt terjedt. A keleti egyházban a négy harcos szent, ill. „nagyvértanú" között tartják számon. Több pogány hiedelem kereszténnyé lényegülése figyelhető meg alakjában, ezek közül a legjelentősebb, hogy rettenti a Gonoszt. (Ezért gyakran ábrázolják együtt a másik népszerű sárkánylegyőző szenttel, Antiochiai Szt. Margittal.) György tehát elsősorban lovagszent, a Gonosz legyőzője, a hit diadalmas harcosa. Mint ilyen, a lovagok és katonák (pl. a Német Lovagrend) védőszentje, valamint az ezzel összefüggő mesterségeké (fegyvergyártók, páncélkovácsok stb.). Később harcias szerepe halványul, a középkor vége felé, sárkányölő misztériumából adódóan inkább segítő emberi bajokban: parasztok és állataik védője, kígyómarás, pestis, lepra stb. gyógyítója. Ez utóbbi szerepköre és a Gonosz feletti diadala biztosíthatta helyét a Tizennégy segítőszent között. Összefüggései a természeti kultuszokkal: Ünnepnapja, április 24. a tavaszkezdet napja. Kihasználva György meghaló-feltámadó mitikus vonásait valószínűleg tudatosan helyezték ünnepnapját Pales pásztoristen tavaszkezdet-ünnepére. Attribútumai: Álló alakként, később gyakrabban fehér lovon ülve ábrázolták, amint a sárkányt legyőzi. Lándzsa, kard vagy pajzs, zászló vörös kereszttel, sárkány. 2. Szent Kristóf Élete: Nyugaton a XII. századtól elterjedt legendája a Krisztophorosz név szószerinti értelmezéséből, valamint a bizánci ábrázolásokon a Kristóf melle előtt medallionban ábrázolt Krisztus-kép hatására alakult ki. Eszerint óriási termetű ember volt, aki csak a legnagyobb úrnak akart szolgálni, így tért meg Istenhez. Révész lett egy folyón, míg egyszer egy gyermek kéredzkedett fel a vállára. Úgy érezte, mintha az egész világ súlya a vállára nehezedne. A gyermek Krisztus volt. Elete valós és mitikus elemeinek keveredése tette különlegesen népszerű szentté. Az utazók védelmezőjeként tisztelték, valamint hitték, hogy képe megóv a váratlan (tehát szentségek nélküli) haláltól. Ennek érdekében gyakran festették nagy méretben a templomok belső vagy külső falára. Attribútumai: Szakállas óriásként ábrázolják Nyugaton, kutyafejjel a Bizánc hatáskörébe tartozó területeken. Nagy vándorbot vagy gyökerestül kicsavart fa; a gyermek Jézus glóbusszal (keresztes gömbbel).