Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon
Uhrig 12 a germán mitológia isteneivel állította párhuzamba a segítőszenteket, példaként hozva e párhuzamot a pogány tartalmak keresztény kori átmentésének és asszimilálásának bizonyítására. A tizenegy férfi és három női szentet összefüggésbe hozza az Odin isten köré csoportosuló tizenegy férfi és három női istenséggel. A három női szent további mitológiai analógiákat is felidéz Uhrig szerint: a három Walkürt, a három Párkát. Uhrig a szentcsoport eredetének kutatását nem korlátozza csak a germán mitológiára: párhuzamokat, lehetséges forrásokat hoz más, pl. a görög és indiai mitológiából is. (Szt. Kristóf— Thor és Herkules; Szt. György — Mithrasz és Siegfried; Szt. Egyed — Sakontala, Baldur és Akhilleusz; Szt. Katalin — Paliasz Athéné; Szt. Margit — Venus; Pantaleon — Aesculapius stb.) Uhrig párhuzamkereséseinek nagy erénye, hogy szemléletes példákat hozott a különböző népek hitvilága közötti szellemi kölcsönhatások és alapegyezések bizonyítására. Következtetései azonban gyakran nem veszik figyelembe az ellentmondó tényeket, felületesek vagy erőltetettek. Höfler 13 is felhívta a figyelmet 1899-es munkájában a keresztény és pogány tradíciók összefüggéseire. Meglátása szerint a nép azokat a kultuszelemeket fogadta el könnyebben, amelyeket kapcsolni tudott egy más meglévő, régebbi tradícióhoz. Szentek emléknapjának mezőgazdasági eseményhez kötődése, évszakváltás idejére esése vagy legendáikba a régi hitvilág egyes elemeinek beszőhetősége kisebb-nagyobb költői szabadsággal — mindezek nagyban hozzájárultak a szent kultuszának elterjedéséhez. A segítőszentek — Höíler megfogalmazásával — a pogány betegség- és egyéb rontódémonok keresztény ellenpárjai. Höfler felhívja a figyelmet az ősgyógyászát összefonódására az áldozatbemutatással, varázslással, ráolvasással. Ez a korai összefonódás nem lehetett hatástalan a középkorban sem, amelyet egyaránt áthatottak a keresztény és a pogány eszmék. A korábbi, különböző típusú áldozások helyébe Krisztus és a szentek léptek a maguk életáldozatával — a kettőnek ugyanazt az engesztelő erőt tulajdonították más-más korszakokban. Máskor pénzadományok helyettesítették a korábbi áldozati szertartásokat — Höfler a felsőbajorországi Lénárd-kultusznál szokásos felajánlásokat említi példaként. 14 Karl Künstle: Ikonographie der christlichen Kunst c. munkájában tévesnek minősítette a kultusznak pogány mitológiákból való származtatását, noha ő is felvillantott egy lehetséges kapcsolódási pontot a néphagyomány és a segítőszent-eszmekör között. Idézett egy gyermekimádságot, amelyet német nyelvterületen a XX. században is ismertek még: „Éjjelente, ha aludni térek, tizennégy angyalka tart velem: Kettő lábaimnál, kettő fejecskémnél, kettő balomon, kettő jobbomon, 12 Uhrig: Die vierzehn heiligen Nothelfer. Theologische Quartalschriften. 1888. 13 Höfler: Das Jahr im oberbayrischen Volksleben mit besonderer Berücksichtigung der Volksmedizin. München, 1899. 14 Höfler a patrónusi szerepkörök etimológiai kialakulására is alkot egy teóriát: Pl. Eustachius a nevében szereplő stechen ,szúr' szó miatt lett a fegyverkovácsok védőszentje, Balázs (Blasius) pedig a blasen ,fúj' ige miatt kapta — egyebek közt — a szélmalmok és fúvóshangszerek védnökének szerepét.
