Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon

Dünninger idéz egy imádságot egy XV. század végi kéziratból, amely egybecseng az 1400 körüli imával, mintha annak későbbi átvétele lenne: „Achatius viîus Dyonisius et cyriacus Panthaleon magnus eustachius Christof brusque Blasius erasmus georius egidiusque cum Katherina sit barbára cum margaretha luxta promissa quae vox dat ab aethere missa Pro nobis orent et celica gaudia rorent. "

10 Dünninger kutatásai összegzéseként vallja, hogy a Tizennégy segítőszent-kultusz formálódása a koragótikában indult, annak szellemiségével összefüggésben állt: nagy hatást gyakoroltak rá a koldulórendek lelkiségi irányzatai, ezeken belül különösen e rendeknek a laikusok áhítatára gyakorolt hatásával kell számolni a kultusz szellemi gyökereinek kutatásakor. Mindezekből következik, hogy az első ábrázolások magukon hordozzák a kegykép-, Andachtsbild-]ç[\egGt, miként a Vesperbildtk, a Fájdalmas Krisztus-ábrázolások, amelyek gyakran segítőszent-csoportok középpontjaként szerepelnek, a Krisztus-János-csoportok stb. Valamennyi képtípusnál közös a szoros összefüggés a középkori német misztikával, és közös a hitbéli elmélyedést, magánáhítatot szolgáló célzatosság. Magyarországi Tizennégy segítőszent-ábrázolások elemzése is bizonyítja, mennyire fontos volt e képeknek az a hatása, amely a felajánló és a néző számára az üdvözülés cselekedeteiben való lelki részvételt tette lehetővé a vértanú szentek szenvedéseinek és jócselekedeteinek átélése által, s ugyanakkor e szentek gondviselésének érzetét is keltette. Dünninger a tizennégyes számot is a késő középkori ájtatossági számformákkal, mindenekelőtt a hetes számmal hozza összefüggésbe.

11 Társadalmi csoportok, rétegek széles köre tartozott a kultusz terjesztői közé: a már említett domonkosok és minoriták kezdeti hatásába hamar bekapcsolódtak a premontreiek (pl. a Vessra kolostor a hennebergi területen) és a ciszterek (különösen Vierzehnheiligennel öszszefúggésben). A benedek-rendieknek is volt 1505-ben Tegernsee-ben segítőszent-oltáruk, amely valószínűleg már régebben létezett a megemlítés dátumánál. A nemesek és a lovagi testvériségek is hamar alakítóivá váltak a kultusznak, ezt bizonyítja számos alapítvány. Ugyanez vonatkozik a városi polgárságra is, pl. Nürnberben. A XV. században a vidéki, falusi templomi kultusz nagyon erőteljessé vált Dél-Németországban, több szempontból megelőzve a városi kultuszt. A Tizennégy segítőszent-kultusz korábbi kutatói is figyelemreméltó aspektusokat vetettek fel vizsgálódásaik során. értelemben vett segítöszentek közé. A Nothelfer kifejezés felbukkanása tehát önmagában még nem bizonyítja a Tizennégy segítőszent kultuszának meglétét. A latin szövegekben a Nothelfer kifejezés megfelelői: aiLxiliatores, auxiliantes, intercessor es, aajutores, coadjutores, adjuvantes vagy egyszerűen quatuordecim sancti. Dünninger, J.: Sprachliche Zeugnisse... (i. m.) 345. A hetes szám, amelynek kettőzésével a tizennégyes létrejön, szent szám: a három (Isten) és a négy (világ) összege. A hetes szám jelentősége kiemelkedő a zsidó és a keresztény kultúrkörben. Például: a Szentlélek hét ajándéka, a hét szentség, az irgalmasság hét cselekedete, a hét erény stb. Ezek eszmei kapcsolatba hozhatók a Tizennégy segítőszenttel. Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (Bp., 1988.) c. munkájában felhívja a figyelmet egy másik, lehetséges összefüggésre: tizennégy az ember kezén és lábán megszámolható ujjpercek száma (a hüvelyk nem látható ujjpercén kívül). A görögök daktülosz-istenei mintájára, akik a Nagy Istennő ujjait személyesítették meg, a tizennégy segítőszent a mennyei segítő kéz ujjperceit is jelképezheti (175.)