Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon
heiligen néven kegyhellyé vált és a Tizennégy segítőszent-képtípus egy sajátos csoportjának kialakulását ösztönözte, amelyen tizennégy gyermek veszi körbe a középen álló, ruháján vörös keresztet viselő gyermek Jézust. I. A Tizennégy segítő szent-kultusz eredete Ha a Tizennégy segítőszent-tisztelet kialakulását a megmaradt tárgyi emlékek alapján próbáljuk feltérképezni, a legkorábbinak tartott, bizonyítéknak tekinthető ábrázolást Regensburgban, a domonkos templom déli oldalhajójában találjuk: egy töredékes, csak tíz szentet ábrázoló, 1320-ra datált falfestményt. Ugyancsak Regensburgban, a minorita templom déli falán található egy erősen sérült, hasonló korú falfestmény, amely már ugyancsak segítőszent-csoportábrázo 1 ásnak tekinthető. Az utóbbi évtizedek kutatásai során felmerült az az elképzelés is, hogy a kultusznak talán még korábbi kezdete volt. Ez a feltételezés olyan — többnyire csak írásos dokumentumokban említett — tárgyi emlékeken alapul, amelyek tizennégy szentet ábrázoló képekre utalnak. Karl Künstle 2 cáfolva említi azt a Steigertal bei Hildesheimből származó harangot, amelyen állítólag már a XI. században létezett a segítőszentek ábrázolása. A harang azóta megsemmisült, pontos leírás nem maradt róla, tehát nem tekinthető bizonyítéknak. Nem valószínű, hogy ez a későbbi értelemben vett segítőszentek ábrázolása lehetett, mivel pl. Achatius és Alexandriai Szt. Katalin legendái csak a XII. században formálódtak ki és terjedtek el igazán. Konrád, passaui érsek 1284-ben íródott, a kremsi templomnak címezett búcsúlevelében 3 említ egy tizennégy szentet ábrázoló oltárt — ez is csupán egy hasonló csoportfelállás lehetett, ahol a tizennégyes számnak kompozicionális vagy keresztény számmisztikái okai lehettek és még nem kapcsolódott a szoros értelemben vett kultuszhoz. Künstle a legrégebbi biztosan datált ábrázolásnak azt az 1460-ból való, a Weigelsche Kunstsammlung-ban 110. számmal jelölt művet tartja, amelyen Dénes helyett Miklós, Ciriakus helyett Lénárd szerepel. Ugyanerre az időszakra datálja Orb templomának falfestményét is. Josef Dünninger 4 és általában az újabb kutatások a kultusz korábbi keletkezési idejét fogadják el, amint azt a fent említett regensburgi emlékek is mutatják: a XIV. század első évtizedeit. Dünninger kutatásai során megpróbálta felderíteni a kultusz központjait. Egyértelmű, hogy Regensburgban minden segítőszentnek többé-kevésbé intenzív kultusza létezett, még mielőtt az együttes csoportfelállás megszilárdult volna. Mellette Nürnberg gyakorolta talán a legerősebb befolyást a környező területekre. A würzburgi és bambergi egyházmegyék is a tisztelet központjaivá váltak. A központok közül a legnagyobb figyelmet Bajorország érdemli, ahol a XVIII. századig élő, erőteljes hagyomány volt a segítŐszentek tisztelete. A Vierzehnheiligen befolyása a kultusz alakulására szintén külön fejezetet érdemel. Itt bontakozott ki egy sajátos segítőszent-liturgia, amely már a legóvatosabb 2 Künstle, K.: Ikonographie der christlichen Kunst. 1926. II. 471. 3 uo. 4 Dünninger, J.: i. m. és Dünninger, J.: Sprachliche Zeugnisse über den Kult der vierzehn Nothelfer. In: Festschrift Matthias Zender. Bonn, 1972.
