Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Magyar László András: Agrippa szatírája az orvosokról
ségét soha nem tudta bizonyítani, 40 sőt a modern kutatás sem járt ezirányban sikerrel. (Céhen kívüliségére utal maga az itt tárgyalt orvos-szatíra szövege is.) Valószínű hát, hogy a kívülállóval szemben sokkal agresszívebben viselkedtek a szakmai testületek, mintsem az egyébként indokolt lett volna. Az is valószínű továbbá, hogy a helyi (antwerpeni) céhbeli orvosok és Agrippa korábbi csatározásai is szerepet játszottak a mű elutasításában — és megírásában egyaránt 41 Befejezésképpen csak néhány megjegyzés: Mindenekelőtt arra kell fölhívnunk a figyelmet — s ezt talán a fönti tanulmány is bizonyítja —, hogy nem csak a reneszánsz kedvelt műfajait és kifejezési formáit határozta meg a — közhiedelemmel ellentétben a középkorban is továbbélő s a grammatikai, rhétorikai sőt az egyetemi tananyagban is folyamatosan életben tartott — ókori hagyomány, hanem az olykor még a legaktuálisabbnak, illetve legmodernebbnek tűnő témáknak és nézeteknek is megvoltak a maguk — az auktorok által tudatosan fölhasznált — előzményei s követett példái. Másrészt az is világos lehet számunkra, hogy a reneszánsz orvosi irodalom sem maradhatott mentes e rhétorikai-filozófiai hagyomány befolyásától: a tizenhatodik század orvostudományának legkeményebb csatáit éppen e sokáig értékmegőrzőként nélkülözhetetlen, ám utóbb nyűggé vált rhétorikaifilozófiai hagyomány ellenében kellett megvívnia, hogy végre valódi tudománnyá válhassék, ars mechanica-bó\ ars liberalis-szá emelkedhessek s tekintélyének megőrzése végett — mint azt Petrarca tanácsolta egykor — ne szoruljon többé a rhétorika kétes gyámolára. LÁSZLÓ ANDRÁS MAGYAR, PhD. librarian Semmelweis Medical Historical Museum, Library and Archives H —1023 Budapest, Török u. 12. Hungary ZUSAMMENFASSUNG Henricus Cornelius Agrippa veröffentlichte seinen berühmten Satirenkranz „De incertitudine et vantitate scientiarum" im Jahre 1530. In diesem Buch, während der Autor die verschiedenen Wissenschaften und Berufen beschimpft, wurden neben der Mönchen vielleicht grausamsterweise die Mediziner und Ärzte bespottet. Die hiesige Arbeit versucht zwei Fragen zu beantworten: 1. Welche Vorbilder oder Antezedenzen hatte die Arztesatire von Agrippa? 2. Wie und warum konnte seine Arztesatire eine solche Empörung in den damaligen medizinischen und wissenschaftlichen Kreisen erregen? Das direkte Vorbild der agrippäischen Satire wurde in einer, mit derselben in mehreren Zügen übereinstimmenden, von Filippo Beroaldo (1453—1505), unter dem Titel „An Ora40 Müller-Jahncke, Wolf-Dieter: ;'. m. 23. p., ill: Prost, Auguste: Les sciences et les arts occultes au XlVe siècle. Corneille Agrippa, sa vie et ses oeuvres. Paris, 1881—1882, II. 444—448. 41 A De incertitudine orvos-szatíráinak néhány motívuma felbukkan abban a levélben is, amelyet Agrippa a mecheleni tanácshoz írt. Müller-Jahncke, Wolf-Dieter: ». m. 22—23.
