Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven

madta Balogh Károlyt. Elismeri, hogy „harcos aktivitásának komoly része" volt a Klinika gyors helyreállításában és az új tanterem építésében, de megállapítja, hogy az „újjáépítés döntően annak köszönhető, hogy ezt az országot a kommunista párt és Rákosi elvtárs vezeti". Támadja Balogh Károlyt, mert a „falu nagy nyomorúságáról" beszélt, mondván, hogy „a legélesebb osztályharc idején helytelen kritikát gyakorolni". Weil ugyanezen a Nagygyűlésen támadja a fogorvosokat, akik szerinte „közelebb állnak a kispolgári réteghez, mint a többi szakorvosok" (67). 1962-ben a „párt-végrehajtó bizottság" vizsgálta a Fogorvosi Kar politikai-szakmai működését. Megállapították, hogy az állami és pártvezetés kapcsolatában helytelen módszer volt az állami vezetők részéről az az elképzelés, hogy a szakmai és politikai munkát élesen különválasztották" (43). Balogh Károly ezt a kritikát is átvészelte. 1956-ban, forradalmunk és szabadságharcunk idején nem volt Budapesten. 1956. október 20-án az Osztrák Fogorvosok Egyesületének meghívására ,, A fogbél nyirokér keringése" cmel előadást tartott Bécsben és csak novemberben tért haza. A szabadságharcot követően a klinika néhány tagja és a hallgatóknak egy része kénytelen volt hazáját elhagyni. A FOGORVOSKÉPZÉS REFORMJA Balogh Károlynak és iskolájának szerepe az újrendszerű fogképzésben A fogorvosképzés reformja határkő jelentőségű a magyar fogászat történetében. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen az 1952—53. tanévben kezdődött meg a fogorvosképzés különválasztása az általános orvosképzéstől (27,42). Az újrendszerű fogorvosképzés előkészítésében és megvalósításában Balogh Károlynak és iskolájának döntő és nehéz szerep jutott. A magyar fogorvosok addig az ún. stomatologiai eszme hívei voltak. A stomatologia kifejezést Magitot, Emil (1833—1897) francia fogorvos-tanár a XIX. sz. 80-as éveiben kezdte ajánlani. A stomatologiai eszme alaptétele az, hogy a fogászat szakoktatása az egyetemek orvosképzésének keretén belül, csak az általános orvosi oklevél megszerzése után történhet (32). A fogorvosképzés reformja szakítást jelentett a stomatologiai eszmével, amelynek addig Balogh Károly híve volt. Az 1948-ban megjelent „Stomatologia tankönyve" c. művének előszavában még határozottan állást foglalt a stomatologiai eszme mellett (12). Mi késztette Balogh Károlyt a stomatologiai eszme feladására és az újrendszerű fogorvosképzésre történő átállására? Az elmúlt évtizedek irodalmában, a képzés reformjának, a rövidebb idő alatt történő képzésnek, indítékaként következetesen és egyedül a háború okozta fogorvoshiány szerepel. Valóban a háborús események (beleértve a deportációt is) jelentősen megritkították a fogorvosaink számát és a szakemberhiány pótlása mihamarabb megoldandó feladattá vált. Balogh Károly mérlegelte és átlátta, hogy míg a régi rendszer 9, addig az újrendszerű képzés 5 évi egyetemi tanulás után megfelelő számú fogorvost tud adni az országnak. A kizárólag a fogorvoshiányra történő utalás azonban háttérbe szorította, elfedte azokat a (szakma-) politikai indítékokat, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Balogh Károly régi álláspontját feladta. Ilyen indíték volt az ún. fogtechnikus kérdés felelevenülése. A fogtechnikus kérdés lényege, hogy időnként a fogműves iparosok a nem egyértelmű törvényekre és rendeletekre hivatkozva, fogorvosi tevékenység engedélyezését kérik, tudásuknak vizsgán történő lemére-