Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven
tése után (32,38). A háború után a hazai fogtechnikusok igényüket a fogorvoshiány hangoztatásával támasztották alá. A kommunista rendszer, a fogtechnikusokkal rokonszenvezve támogatta törekvéseiket; ennek eredményeként 1949-ben 181 fogtechnikus vizsgázott (47). Weil Emil az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet vezetője a fogorvosok 1949. évi Nagygyűlésén a kommunisták felfogását részletesen kifejtve, megvédi a pártállam intézkedését (67), hogy a fogtechnikusoknak „fogorvosi munka" végzésére jogot adott. Szerinte a fogtechnikus kérdést a kapitalista ideológia nem engedte megoldani. A BOTE-en belüli fogorvosképzés megindítására Balogh Károlynak másik, kisebb nyomatékú indítéka az a veszély volt, hogy létesülhet az Egyetemtől független fogorvosképző iskola. Erre lehetőség nyílhatott volna a szakmailag igen színvonalas főorvosi karral rendelkező Központi Fogászati Rendelő és Továbbképző Intézetben, amely közelebb állt a pártállamhoz, mint a Balogh Károly vezette Stomatologiai Klinika. Négy évtized távlatából összegezve a helyzetet elmondható, hogy Balogh Károly az újrendszerű képzésben egyrészt fogorvoshiány csökkentésének módját, másrészt a fogtechnikusok további vizsgáztatásának gátját, valamint a képzésnek az Egyetemen belül maradásának biztosítékát látta. Balogh Károlynak és munkatársainak a feladata volt a képzés előkészítése és megindítása, amelynek alapja a tanterv volt. Mint szemtanú írtam (36), ,,hogy ezt a tantervet — külföldi tantervek tanulmányozása után — sok, késő éjszakába nyúló megbeszélésen a Kar későbbi előadói alakították ki". A tanrendben a fogorvosi tárgyak mellett — eltérőleg a legtöbb nyugati tantervtől — jóformán az összes orvosi tárgy, bár csökkent kívánalmakkal, de helyt kapott. Ez főleg Balogh Károly kezdeményezésére történt. A ,, Ratio educationis Clinicae Stomatologicae Universitatis Medicináé Budapestiensis eiusque publicationes in annis 1945—1955 ' ' c. latin nyelvű füzetben (14) ismertette Balogh Károly az újrendszerű fogorvosképzésünk tantervét. A Kar idősebb és már emeritált oktatói ezt az első tantervüket jobbnak tartják a későbbieknél. Megjegyzendő, hogy ,,számos tanterv változtatás nem a Fogorvostudományi Kar kívánságára vagy kezdeményezésére történt" (36), írtam 1980-ban. Balogh Károly igyekezett — sajnos nem mindig sikerrel — meggátolni a tudománytalan, ésszerűtlen tantárgy megszüntetéseket és összevonásokat, amelyeknek kezdeményezője az Egyetem akkori rektorhelyettesnője és az Egészségügyi Minisztérium oktatási osztálya volt. Az oktatás alapja a tanterv, ennek kivitelezői az előadók-oktatók. Ezek a Stomatologiai Klinikának már régebben egy-egy tárgykörre szakosodott tagjai voltak. A kötelező fogászati szaktárgyak előadói egyetemi tanárok, ill. egyetemi docensek lettek. A klinika tanszemélyzete addig csak általános orvosdoktorokat oktatott fogászatra, mint szakorvosi tárgyra. Viszont most az érettségi után, az iskola padjaiból az Egyetemre kerülő fogorvostanhallgatókat másképpen kellett oktatni, sőt nevelni is szükséges volt. A megváltozott oktatási feladatra történő átállást Balogh Károly tudatosan irányította. Pl. felkérte Bárczy Gusztáv (1890—1964) kiváló gyógypedagógus orvost, hogy egy hosszabb előadás keretében ismertesse a jövendő oktatóknak a pedagógia korszerű módszerének-művészetének alapelveit, szabályait és mondhatni fogásait. Az 1952-ben meginduló képzés azért sem volt könnyű feladat, mert annak tárgyi feltételei nem voltak adottak. A Stomatologiai Klinika helyiségeinek alapterülete és tagoltsága nem volt megfelelő. Balogh Károlynak fogorvosképző iskolát kellett alapítani. Az iskolaalapító kifejezést a tudományos életben elvont értelemben használják, amikor a vezető tanait, elveit és módszereit — amelyek előreviszik a tudományt — átadja tanítványainak. Itt nemcsak erről
