Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Vida Mária: Arányi Lajos (1812—1887). Pathológus, művész-illusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője

tábla az emberi test elölnézetben: gerincoszlop, hasüreg, kiemelve a vese és mellékvese. Az utóbbi a vese kiválasztó szerepének alapvető fontosságát bizonyítja. Ehhez közvetlenül kapcsolódik az „általános és a különmérgek áttekintése" (9.). Elsőként próbálja meg a mérgeket osztályozni és rendszerezni a mérgezéseket, melyet a Budapesti Mentőegyesület csak 1887-ben kezdeményezett. Megkülönböztetett rágómérgeket (savak, rózsaszínnel), égvényeket (lúgok, sárgával), sókat (kékkel) és bódító mérgeket (zölddel). Ma marómérgeket (lúgok, savak) és kábítószereket tartunk nyilván. Elsőként az ütőeres és visszeres vérzéseket veszi sorra, a fejtől lefelé haladva: fej (11), arc (12), nyak (13) ütőeres vérzése és a szív bemutatása, kéz és lábujjak ütőeres (14), felső- és alsó végtagok visszeres vérzése (15), hajszáleres vérzés (16), végül osztályozza a vérzéseket (17). Módszerek: artéria lefogása, hidegvizes kimosás (ma tilos!), érmenyomasz (kemény fémdarab kendőbe csomózva), ez a nyomókötés — a pénz évszáma, 1852. év, segített a rajzok korának meghatározásában — labdacs a sebre, hidegvizes borogatás. Visszeres vérzés seb alatti lefogása. Ütőeres vérzésnél a szorító körülkötést vérzéscsillapításra ma csak a hadi sebészetben alkalmazzák. Vérzés csillapítására szolgál a pókháló, a tapló, a kulimász stb., a népi szokásokban (16). Következők: a vérzések: orr-, artériás, vénás vérzés (17), a végtagok izomzata: csonton és működés közben, érnyomasz (18). Szúrt, vágott és lőtt sebek kezelése (19—21). A mai gyakorlatban a lágyrész visszahelyezése tilos, csak a sterilfedés engedélyezett (19). Zúzódások ápolása és ellátása (22). Orrvérzés és vérköpés (13) korszerűtlen módszerek: hidegvizes arcborogatás, timsó felszívatása, tarkóhűtés, hidegvízbe ültetés. Tetszhalál esetei: magzati álhalál, csecsemő agyonnyomása, szoros pólyázás, vízbeesés, fagyhalál, akasztás, füstmérgezés, kútbaesés, agyonnyomatás beomlástól, villámcsapás (14-15). A hét aranyszabály (26) — ez a szám több táblán kiemelten szerepel. A klasszikus élesztési eljárások: hidegvizes leöntés, meleg fürdő, szeszes ledörzsölés, az orr- és a szájüreg kitisztítása, a test felmelegítése, erős szerek szagoltatása, erős szerek nyelvre csöppentése, levegő befúvása a szájba az orr befogásával. Felélesztések: újszülött, vízbefúlt, gázmérgezéses, akasztott, szénmérgezéses, megfojtott, villámsújtott ember újraélesztése (27—31). Szúrt sebek, darázscsípés (32). Végül a csonttörések kezelése (35), érdekes megfigyelés: a koponyatörésnél a pupillák vizsgálata. (33. és 34. tábla hiányzik.) A rajzok ikonográfiái adatközlése előtt a jelenleg elveszettnek tartott műből idézeteket közöl szó szerint Körmöczi Emil, említett, „Régi-elsősegítség nyújtási eljárások" címen írott publikációja. Ezek a szövegek igazolni látszanak azt a feltételezést, hogy az előadásokat jegyzetként Az életmentés szabályai címen 1867-ben az előadó Arányi Lajos kiadta. Ezekhez használta fel illusztrációképp a demonstráló táblákat. Szinnyei ezt a munkát „rövid kivonataként említi, míg Arányi tudományos igényű előadásai egy negyven ív terjedelmű kéziratban maradtak fenn. Sajnos nem tudjuk, hogy ez megvan-e még és ha megvan, hol lappang. Ezért értékesek számunkra Körmöczi szövegrészletei, mint a műből ma ismert egyetlen dokumentumok. A sebek kezeléséről (16. tábla) így írt: ,,Sebek kezelése: 1. locsoltassék le a seb hideg vízzel. 2. tétessék tépés vagy legalább finom rongy a sebre, szükség esetén összevagdalt papír és itatás is jó szolgálatot tehet. Csekély vérzés rendszerint önként meg szokott szűnni, de mind emellett ezeket is ápolni kell, nehogy a seb súrlódás által, vagy a levegőtől izgattatván elmérgesedjék. Szokás pedig