Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Vida Mária: Arányi Lajos (1812—1887). Pathológus, művész-illusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője
A „hirtelen halálveszély" ábrázolása, megfojtás vagy vilíámsújtás esetében, a 31. táblán a négy csoportba (A-B-C-D) sorolt jelenetsor egy-egy kis rajzán a balesetet szenvedő és az elsősegélynyújtó életképszerűen, tájképi háttérben működik. A mentőakciót végző személyt Arányi önmagáról rajzolta, szakállas alakja jól ismert a róla készült portréról, fényképeiről. A betegszállítás rögtönzött hordágy: egyrészt a harctéren két puskával, másrészt a szabadban két rúdon lévő lombägyon, reálisan illusztrálja a szállítást, sőt megkülönbözteti a hegynek fölfelé és a völgynek lefelé történő balesetes szállításának módját. Ezeket utólag illesztette a képhez, önálló kivágott képecskéket ragasztott a képsorozatok elé. Ezzel tulajdonképpen kihangsúlyozta az óvatos és szakszerű beteghordás fontosságát az elsősegélynyújtásban. A törések, vérzések ábráin a harci sérülések és a balesetek együtt szerepelnek, ez korunk traumatológiai szemléletét követi. Számára mindegy egy szúrt seb esetében, hogy karddal vagy késsel ejtették-e (15—17. tábla), ellátása és kezelése megegyezik. A vérzéseken kívül leggyakoribbak és legveszélyesebbek a hasfal sérülései, a vágott és lőtt sebek, a zúzódások, végül a „tetszhalál", a hirtelen halálveszély esetei, azaz a véletlen balesetek, öngyilkosságok és gyilkosságok módjai (akasztás, vízbefúlás, gázmérgezések stb.). A „Hét aranyszabály" külön részletezi a 26. táblán a balesetet szenvedő azonnali elsősegélynyújtásának módjait és az eszközöket. A hét aranyszabály fontosságára figyelmeztet vízbefúlás (28. tábla, gázmérgezés (29. tábla), akasztás, széngáz- és egyéb gázmérgezés (30. tábla), megfojtás, „vilíámsújtás (31. tábla) eseteiben. Az újszülött lehetséges halálos baleseteit külön tárgyalja, figyelmeztetve az elővigyázatosságra az ilyen esetekben (27. tábla). A kezelésmódok gyakran korszerűtlenek, pl. az angoltapasz alkalmazása mellett vágott sebek vérzéscsillapítására pókhálót, „banya taplót", elszenesedett rongyot stb. ajánl (16. tábla). E módszereket az egyes táblák leírásánál részletesen megismerhetjük. A rajzok lényegre koncentráló általánossá vált szemléletére érdekes példát említ egy írásában Klaniczay Gyula, a Gyermekvédő Liga tagjainak rendezett 6-8 hetes tanfolyam vezetőjétől, Sebők Zsigmondtól hallottakról, aki a következő szavakkal búcsúzott hallgatóitól: ,,Mindaz, amit itt elmondottunk és amiről önök beszámoltak, könnyen elfelejthető. Ezért fogadjanak el tőlem útravalóul két varázsigét: ,,Ru-fe le-vi". Ha tehát valamikor elsősegélyt kell nyújtaniok, jusson eszükbe a ,,rufe levi" varázsszó. Értelme: ru= ruhát megbontani (inggallér, öv, nadrágszíj, harisnyatartó stb.) fe= fektetni (emelve, süllyesztve, hátra, hasra, oldalra, szükség szerint) le— levegőt adni (ablakot kinyitni, bámészkodókat elterelni stb.) VÍ= vizet adni, ill. nem adni. Amíg mindez megtörténik, valószínűleg Budapesten a 04-es féltárcsázásával vagy vidéken más módon értesített mentőorvos is megérkezik és a többi már az ő dolga lesz. Az első 10 tábla az emberi testet ismerteti (a zárójelbe tett számok s táblák sorszámát jelölik): a külső (1) a csontváz; (2) az ütőerek, (3) visszerek; (4) a visszér-rendszer és az idegpálya; (5) a testrészek: a fej és a gyomor; (6) a has és a mellüreg zsigerei: felső réteg és mediastinum; (7) alsó réteg: lebontott hashártya alatt a belek, hólyag, gyomor, lép, máj felfelé fordítva, a tüdő és a szív nélkül (8); a fej és a gyomor keresztmetszetén fej, gége, csigolyák felülről és oldalról, gyomor és lép, száj és garatűr, végül szükséghordágy és alkarsín. A 10.
