Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Vida Mária: Arányi Lajos (1812—1887). Pathológus, művész-illusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője

merte a rézmetszés tökéletesebb illusztrációs lehetőségeit, ezért kiemeli Giulio Casserio (1561—1616) páduai tanár elsőként rézbe metszett boncábráit és Georg Wirsung (kb. Í600—1643) az általa felfedezett a hasnyálmirigyben lévő Wirsung-féle vezeték rézmetszetes kiadását. Az első kiemelkedőnek tartott ilyen ábrákat „természeti nagyságban" Govert Bidloo (1649—1702) hágai tanár, majd ///. Vilmos angol király udvari orvosa készíttette a híres rézmetszővel De Laresse-szel 105 nagy fólió táblára, aki ,,nemcsak a lényegest, de még a leglényegtelenebb tárgyakat, például a csupa hanyagságból az izmokon felejtett kötszövet vagy hájfoszlányokat, az. ékes boncszereket (horgokat, abroszt) a legpontosabban másolta le a szerzőnek szép arcával, ezer fürtű a 'longe parókájával, bodros csipkés köntösével stb. ' '. A barokk részletező szemléletének köszönhető, hogy a korabeli operatív gyakorlat felelőtlenségeire is fény derül (ma is előfordul), bár a festő-rézmetsző Chrisotomo Martinez (1650—1694) ábráit a kortárs művészeknek készítette, mégis orvosok számára is tanulságosak: ,,az első, ki az izmokon, mint egy üvegen tünteté át a csontokat, minek a sebész szintoly hasznát veszi mint a festesz ' ! William Cheselden (1688—1752) londoni kórházi sebész a csontok tökéletes másolását az ún. camera obscura használatával végezte (Ostographia, or anatomy of the bones, London 1733). Az első színes rézkarc felhasználója Fredrick Ruysch (1638—1731), melyeket Jan L'Admirai (1699—1773) vésett kék, vörös és sárga festék alkalmazásával. A technika felfedezője Jakob Christoph Le Blon (1667—1741) festő, melyet 100 év feledés után tökéletesített kőnyomatként a bécsi Auer, Farbendruck vagy Polychrom-Druck néven. Az izom- és bonctani illusztrációk új elméletét Bemard Albinus fogalmazta meg: az „eszményi kép" elkészítése sok boncolat szintézise, amely geometriai pontossággal, hétszeres távolságban és a csontváz izomzattal együtt készül el. A rézmetsző Jan Wandelaart (1690—1759) a részletek kidolgozásában Albinus irányította, a művészi technikában a csillagászat és a matematika tanára, Wilhelm Jacob Gravensande (1688—1742), az első helistat (napállító) szerkesztője segítette. Az anatómus, a természettudós és a művész közös munkájának legszebb darabja a 70 fólió táblával megjelent Tabulae ossium humanorum (Leiden, Pet. H. Werbeck, 1753). Ellenfele volt Pieter Camper (1722—1789), a ,,

Doctor bonarum artium" cím viselője, aki rajzolt, festett, rézbe metszett, szobrászkodott, sőt az építészethez is értett. Albrecht von Haller (1708—1777) az első, akinek rézmetszői orvosok voltak — pl. Charles-Philippe Robin (1821—1885), Kaltenhofer az ő nyomdokain haladnak, majd a 19. század közepén kialakult gyakorlatban, a magyar Arányi Lajos és tanítványai. A modenai, majd páduai, Antonio Scarpa (1747—1832) viaszszobrai jelentik a következő lépést az Arányi által megkövetelt tökéletes modell alkotáshoz. Az anatómiai viaszszobrászatot a Felice Fontana (1730—1802) vezetése alatt működő műhelyben tökéletesítették, amely oktató funkciót kapott az egyetemi képzésben a 18. század második felében. Az ,,anatómia plastica" szülőföldje Firenze, a későreneszánsz mester, Lodovico Cardi (1559—1613) ,,La bella anatómia" újjáélesztett szellemében. Firenzében ma is meglévő bronzból és viaszból mintázott izomembere modellként szolgált az utódoknak. A bécsi Katonaorvosi Akadémia alapítója, //. József császár, 1785-ben rendelte az anatómiai képzéshez Feiice Fontana műhelyétől az 1192 darabból álló viaszszobor-gyűjteményt 30.000 guldenért. A modellek legszebbikét, egy embernagyságú női aktot 1789-ben a Nagyszombatról Budára majd Pestre költözött orvosi karnak ajándékozta. Az anatómus-fizioíógus Feiice Fontana a Természettudományi Hivatalt vezette Lipót, toszkán nagyherceg, II. József testvére támogatásával. Arányi Lajos a közvetlen kortársak közül említi még: Samuel Thomas von Sömmering (1753—1820) Höckerrel készítetett „építészeti modorú" természetes méretű réztábláit; vala-