Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Vida Mária: Arányi Lajos (1812—1887). Pathológus, művész-illusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője

mint a jénai majd moszkvai sebész és szülész Justinian Christian von Loder (1753—1832) híres bonctani gyűjteményét. A kortársak közül kiemelkedik Anton Nuhn (1814—1883) hatalmas fólió tábláival (1850), Anton Elfinger litográfiáival, Robert Froriep (1804—1861) izomzati ábráival (1856) stb. Nuhn ,,

Erklärung der Chirurgisch-anatomischen Tafeln" (Mannheim, 1850) címen kiadott 30 fólió tábláit ,,ez eddig megjelent bonctani munkáknak fejedelmeként lehet bemutatni": természetes nagyságúak, pontosak, a legfőbb, hogy az „árnyékolt" táblák mellé külön, vonalas ábrákat rajzoltatott. Elfinger Anatomie des Menschen, die Knochen-, Muskeln- und Bänderlehre enthaltend in 27 litographierten Tafeln, bevorwortet und erklärt (Wien) c. munkájában a fej csontjait természetes nagyságukban ábrázolja. Legkiválóbb Froriep ,,Icones synopticae nervorum" és ,,

Icônes synopticae arteriarum", mely a „legkisebb s legtisztábban felfogható alakban tünteti elő az eddig ismert idegeket..., úgy szintén az üregeket". Froriep anatómiai atlaszai, bár tökéletesek az illusztrációk, kisméretűek, csak az emlékezet felelevenítésére alkalmasak, Arányi szerint. Jól használhatók Bock Hand-Atlas der Anatomie des Menschen (Berlin, 1856. 4. Aufl.) ábrái, melyek közül legsikerültebbek a szív képei. Arányi meghatározza a bonctani rajz alapfeltételeit: természetes méret vagy a természetes nagyság hatásának keltése, a ,,körrajz" (az ábrázolt test pontos kontúrozása), ,,árnyék-félárnyék" (hengerszerűség érzékeltetésére) a ,,plaszticitás" (testesítés, az ún. „modeilírozottság"), az ún. ,,

character" (anyagszerűség érzékeltetése), a távlat-perspektíva: madártávlat, béka-perspektíva, szín (alárendelt szerepű: piros az ütőerek, tüdő és köldökvisszér, kék az összes többi visszér, tüdő- és köldökütőér). Végül a boncábrák általános szabályai: legfontosabb a természetes nagyság, viszont a kisméretű belső szervek felnagyítva, építészeti és nem távlati módszer (műtét, vizsgálat, bonctani gyakorlat elölnézetben, testrészek természetes működésük közben). Ez a legnehezebb feladat, hiszen halottat vizsgáinak. Az eszményi kép az ún. „medicus calculus"útján sok bonceredmény szintézise, azonos hullarészek ugyanabban a műben, szalmapapírra vagy átlátszó vászonra (építészeti-geometrikus módszer), ütő- és visszerek reálisan, ábra minden oldalról, az egyes testrészek egyenként, majd összefüggésükben, végül rajz- és festéstudás vagy ismeret. Tételeit igazolja a viszonylag kisméretű, keskeny könyvecske két, négyréthajtott eredeti méretet követő táblája a mellűr zsigereiről: a mellkast átvilágító szívvel, a pontos megértés kedvéért elől-, hátsó- és oldalnézetben, a külön felnagyított szívvel. :»sbatjuk, hogy arányit, illusztrációi készítésében rvosíörténeti ismeretei, a korábbi anatómiai szemlélet követése, a legkiválóbbaknak tartott elődök felfedezésének átvétele, rajztechnikájuk elsajátítása, továbbfejlesztése, tökéletes realitásra törekvés vezérelte. Az I. sz. Kórbonctani intézetben múzeumot alapított a történeti anatómiai anyag és az általa készítettek bemutatására. Rendkívüli „fizetés nélküli" kórbonctani tanárként már az első évben 360 boncolatból 60 preparátumot készített egy leendő gyűjtemény részére. Saját költségén helyiséget biztosított: 3500 preparátum, 60 festmény és számos gipsz- és viaszkészítmény gyűlt össze. Stáhly Ignác sebész betegeit lerajzolta műtét előtt és után, a híresebbeket intézete számára lefestette. 1849-ben gipsz-, agyag-, majd ólom- és guttaperchamunkákat készített kórtani demonstrálások céljára. Sajnos a II. világháború után a gyűjtemény nagy része szétszóródott. Az intézet ma is szép számban őriz eredeti preparátumokat, könyveket. A természetim készítmények között agyag- és gipsz-szobrokat is formált. Schordan Zsigmond tanár alakját pl. halála után huszonnégyszer lerajzolta emlékezetből, majd a legjobbat agyagból megmintázta. Ezek alapján készítette el Izsó Miklós Schordan mellszobrát. A múzeum számára lefestette a 16—18. század leghíresebb bonctanárait, Vesaliustól Morgagni-ig. Készítményeit, rajzait felhasználta az oktatásban demonstrálásra. Protektora, István főherceg volt,