Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Vida Mária: Arányi Lajos (1812—1887). Pathológus, művész-illusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője
rétegenként, sok zsigerrel, érrel és ideggel, végül a felső bőrrel együtt kell megrajzolni. ,,Minden táncéira szolgáló emberi test építészeti (architectonicus) nem pedig távlati (perspectiv) modorban van előállítva" — írja Arányi. Szemléletét építészeti vonatkozásban is kamatoztatja Vajdahunyad várának leírásában, rajzaiban. Bonctani preparátumain és készítményein, balzsamozásain (Wesselényi Miklóst; Szczitovszky János hercegprímást; Ferenc József legidősebb leányát, Zsófia főhercegnőt; végül saját legkisebb fiát, Zoltánt, aki 1856—1860 között élt) is ezt a felfogást figyelhettük meg. A „modellek" — elődök, kortársak A réteges rajzok átmenetet jelentenek a boncábrák és a viaszkészítmények között, hasonlóan a művészetben a dombormű (reliet) átmenet a rajz és a szobor között. Ezek a myopoliplastikus rajzok, mint például Leonhard Thurneisser (1531—1596), Georg Bartisch (1535—1606), Johann Remelin (1583—1632), a 19. sz. elején Edward William Tuson (1802—1865) alkotásai. Technikáját ismertette Arányi, ,,Az átlátszó ember és az emberi törzs typoplasztikája" c. tanulmányában 1873-ban, melyet a bécsi világtárlatra megküldött: Joseph B. Berres (1796— 1844) és Franz Joseph Schuh (1808—1863) bécsi, Balassa János (1814—1868) és Csausz Márton (1796—1860) pesti tanárok elismerő nyilatkozatait fűzve mellé. Elméletét már 1843-ban réteges izomrajzairól tartott bécsi előadásaiban kifejtette, majd 1855-ben megismerte Bernát Albinus (1697—1770), 18. században működő anatómusnak, az ,,eszményi szervezet" megalkotójának munkáit. Sajnálatára Albinus csont- és izomemberei 4/5-del kisebbek a reálisnál és hiányoznak a zsigerek, erek, idegek. Az ő ábráit másolta Feiice Fontana a 18. sz. végén; híres bonctani viasz-szobrait természetes nagyságban ezekről mintázta. Korunk tudománya által korszakalkotónak tartott Vesaliust is mögé rendeli, akinek illusztrációi ,,jóval kisebbek a természetinél, de első kísérletül elég jól sikerültek" — írja. ,,A csontvázba rajzoltassanak a zsigerek edényestóí, idegestől, továbbá az izmok közé is helyeztessenek az illető edények és idegek" — jelentette ki Albinus. Irányításával készítette ábráit Jan Wandelaar (1690—1759) rézmetsző, s a kivitelezést Wilhelm Jakob Gravesande (1688—1742) matematikus-csillagász ellenőrizte. Sorra veszi az elődöket: a művészeket és orvosokat Leonardotól kezdve. Leonardo (1452—1519) ábrái,,tízszerte kisebbek voltak a természetinél" — írja — a csontés izomtan illusztrálására szolgáltak és ,,inkább festészek és szobrászok számára készültek, mint orvosokéra". Michelangelo (1474—1563) pedig ,,a bonctan szolgájává tevé a festészetet. .. Jeles ábrákat metszett fára, melyek kilencszer kisebbek a természetinél ". A művészi anatómia mellett a lipcsei Magnus Hundt (1449—1519), a metzi Laurentius Phrysen (Frisius) (16. sz.) orvosok (Spiegel der Artzney, dergleichen vormals nie von keinen Doctor tütsch usgangen ist... Strassburg, 1518) és a párizsi Charles Etienne (1504—1564) orvos és nyomdász (De dissectione partium corporis... 1564). Az utóbbi állatboncolások alapján készült fametszetes ábráit megelőzve jelent meg Andreas Vesalius híres müve (De humani corporis fabrica, 1541) Vecello Tiziano fametszeteivel (Arányi téved, a metsző Stephan van Calcar, aki Tiziano iskolájában tanult). A művész Leonardo, tehát a páduai Mercantonio della Torre (1473—1506) tanácsait követte, míg egy emberöltővel később az anatómus Vesalius anatómiai atlaszát a Tizian-iskola egyik művészével illusztráltatta. A kis méret hatását keltik Leonhard Thurneisser berlini és Georg Bartisch drezdai, végül Bartholomeo Eustacchi (1520—1574) római, az Eustacchi-féle kürt felfedezőjének és Constantino Varioli (1543—1575), az agyi Varioli-féle híd felfedezőjének ábrái is. Arányi felis-
