Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum

voltak Ramusnak, vagy egyéb tudományos kapcsolatban álltak vele. Filozófusként valamennyien ramisták voltak.

134 Úgy tűnik különösen a logikával is behatóan foglalkozó, azt tanító orvos-humanisták kedvelték ezt a tanulást megkönnyítő formát.

135 A curriculum Az orvosi oktatás szempontjából legérdekesebb periódus, a 16. század curriculumának áttekintéséhez, a tankönyvek ismerete mellett jó alap, egy német nyelvű egyetem tudós tanárának erről szóló könyve és egy az itáliai egyetemet járt még tudósabb diák tanulmányútjának követése. A humanizmus korának bécsi egyetemi curriculumáról, az ott kötelezően előírt, valamint az olvasásra ajánlott könyvekről, tehát a promócióig használt teljes irodalomról a legilletékesebb tanár, Martin Stainpeis

136 könyve ad képet: Liber de modo studendi seu legendi in medicina, Martin Stainpeis Viennensis artium et medicináé professons (1520).

137 A könyv útmutató a stúdiumokhoz és pro communi omnium medicináé incumbentium utilitate.

138 134 Th. Zwinger a Hippokratész kommentár előszavában Ramust mint mesterét említi, az arisztotelészi műben pedig a tabellák használatát a logika tanításából vezeti le: v.o. Höltgen, op.cit., p. 384. Karcher azt írja, hogy Zwinger már Páduában, Fallopius előadásaiban találkozott kéziratos synoptikus tabellákkal. Bizonyítékot nem ad: v.o. Karcher, J.: Theodor Zwinger und seine Zeitgenossen (Basel, 1956) p. 22 135 Az orvostörténeti irodalomban ennek alig van nyoma, feldolgozásra vár. Magam, többek között, Caspar Bartholinus (1586—1629) Enchiridion Metaphysicum-ában találkoztam az 1624-e bővített kiadás 102. oldalán szinoptikus táblával. Caspar Bartholinus Bázelben logikát (1607) Koppenhágában eloquentia-t (1612), majd medicinát adott elő (1613) és ugyanott a teológia professzora is lett (1613). Az anatómia katedrájára hívták Nápolyba (1609), a görög nyelv és irodalom professzorának kérte fel a montpellieri egyetem. Maga is ramista. Janitores logici bini c. művében írja, hogy ebből ,,praecipue Ramaeorum exerrationes deteguntur" (1616 f.2). Az Enchiridion Metaphysicum Aristotelis több ízben jelent meg Johannes Magirus (megh. 1596) marburgi orvosprofesszor Physiologiae libri sex accessum-aként. Az 1624. évi már a nyolcadik kiadás, melyet kifejezetten pro tyronum memoria írt. Magirus kitűnő humanista. A peripatetikus physiologia mellett legelterjedtebb könyve az Anthropologia (Frankfurt, 1603), amkely Melanchton De anima-\ának kommentárja. Bár egyetlen általam ismert olvasási kánonban sem szerepelnek Magirus könyvei, a ,,vero memoria studiorum" megjegyzés nem hagy kétséget a könyv jellegét illetően. 136 Martin Stainpeis-vő\ (Steinpaiss) keveset tudunk, 1519-ben a kar dékánja, előtte az ars fakultás, majd az orvostan tanára. 1515-ben megjelent pestis füzete — Anzeig wider die Pestilenz — inkább populáris írás: v.o. Schrauf, K. (ed.): Acta facultatis medicináé II. p. 31 (Wien, 1899). 137 Stainpeis könyvét többen idézik: Schwarz, Ignaz: Geschichte des Wiener Apothekenwesens im Mittelalter (Wien, 1917) p. 137; Stell, Klemens: „Das Pressburger Arznei-Schuldbuch (1578—1574)" Gesnerus 35 (1978) p. 47. Stoll átveszi Schwarz minden tévedését, többek között 1570-re téve a kiadás évét. Merker Sauerbruch sebészeti klinikájáról benyújtott doktori értekezésében ismerteti a könyvet: ,,Ueberdas Studieren in der Medizin nach dem Werke enes Wiener Hochschullehrers zu Beginn des 16. Jh. Inaugural-Dissertation. Vorgelegt von Karl-Friedrich Merker appr. Arzt aus Berlin 1930. A 25 oldalas apparátus nélküli, nem nagyigényű, kevéssé szakszerű disszertáció az eredeti latin szövegből semmit nem közöl. Helymegjelölés nélküli, fordításban idézett mondatai pontatlanok, a visszakeresés igen nehéz. Pongyola fordítási hibái a tőle idéző későbbi szerzőknél gyakran szószerint jelennek meg. Stainpeis eme könyvéről ld. még Schultheisz, E.: „Joachim von Watt, ein medizinischer Humanist der Renaissance. Ärztliche Sammelblätter 51 (1962) pp 222—24; Korrekt leírást Stainpeis könyvéről Durling adott, de az eredeti szöveget nem közli. V.o. Durling: „An Early Manual for the Medical Student and the Newlyfledged Practitioner", Clio Medica 5 (1970) pp 7 ff. Stainpeis könyvét említve Erna Lesky ezt írja: ,,Das Buch wird in der Literatur als «rarissimum» aufgeführt" in Lesky, E.: „Wiener Krankenbettunterricht etc." Comm. Hist. Artis Med. 57—59 (1969), p. 30. — valójában nem az. 138 Praefatio, p. 2.