Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum

Felépítése, beosztása megfelel a 16. század elején szokásos orvosi curriculumnak. Még mé­lyen gyökerezik a skolasztikus hagyományban. Egyházi kötődését pedig az előszót befejező három ima mutatja. 139 A mű hét könyvből áll. Az első, az olvasandó könyvek áttekintő fel­sorolása, a második, a modus legendi ismertetése, a harmadik, az orvosi stúdium fontosságá­nak indoklása, a negyediktől a hetedik könyvig a tanévekre bontott ötéves curriculumot tar­talmazza: ,,quia artium magister quinque annis adDoctoratum in medicine ad minus studere debet" (Liber I. pars I.). Noha mint mindenütt, így Bécsben is feltétele volt a medicina hallgatásának a befejezett artis stúdium, a könyvlista az általános műveltséget emelő könyvek sorával végződik. Ennek a merőben szokatlan eljárásnak csak egy magyarázata lehet, az, hogy az ars fakultás nem nyújtott kellő alapot a további stúdiumokhoz, nem biztosította az orvostól jogosan megköve­telt alapműveltséget. Erről egyébként Petrus Ramus is panaszkodott a párizsi egyetemen. Ezek között a medi­cina szempontjából «libri non principales» között találjuk a Bibliát, Terentiust, Aeneas Syl­vius Aesopus kiadását, az Alexandri Magni Historia-i, Pogiustól a História septem sapientum-ot és ,,consimilis Ulis" (Liber I. pars I., c). Stainpeis, illetve a fakultás minden konzervativizmusa ellenére sem kétséges itt a huma­nizmus hatása, amit a «propter corruptam aut obscurum literam libri»-re vonatkozó meg­jegyzése is mutat (Liber 4, part 2., 30). Cuspinianis, Vadianus, Celtis működése színhelyén ez igazán érthető. A modus legendi részletezése — pl. Avicenna Canonja tanulásának a mód­járól szóló fejtegetés —, viszont éppen a skolasztikus tanulás precízen meghatározott közép­kori rendje szerint való. A textus és a hozzárendelt scriptum a 13. századi statútumokban is ezekhez hasonlóan olvasható. Az Avicenna tankönyv előadásához és tanulásához segítségül hívott irodalom is csak középkori szerzők, Egidius, Theophilos, Philaretos tollából való. A konzekvensen visszatérő felhívást Avicenna buzgó és szorgalmas tanulmányozására így indo­kolja: , Quia hic totum fundamentum medicináé et specultative et practicae ab Avic. poni­tur" (Liber II. pars 1). Némi önállóságot a 2. Canon tanulmányozásának magyarázatakor mutat Stainpeis, amikor a megértést, a könnyebb elsajátítást segítő irodalmat ajánlva hozzá­fűzi, hogy maga is írt egy «repertorium luminis maior»-t, amit akkor fog kiadni, ha ez a munkája kedvező fogadtatásra talál (Liber VI. pars 3). Stainpeis könyvének érdekessége és érdeme, hogy a fiatal orvos számára, a promóciót követő két évben még elolvasandó könyve­ket is sorra veszi (Liber II, pars 2-3). Itt a számos, jól ismert középkori kommentátor textusai között korabeli művel is találkozunk, egy szifilisz irattal. 140 A «sudor anglicus»-ró\ Stain­peis itt nem tesz említést. Nagy korszakváltások a hagyományos rendet szívesen őrző egyete­139 /. Oratio ad implorandum de votivis gratiam. 2. Oratio pro impetranda memoria 3. Devotissima oratio, qua ni­hil salubrius excogitari potest, maiestatem summi medici ad misericordiam flectens. 140 Libellus de morbo gallico cum explanatione arboris signorum editus per 7o/i[anem] Almenar. Hispanum artium et medicináé doctorem (s.a.): Juan Almenar 16. századi neves és tudós doktor Valenciában. O volt az első, aki a parenterális higanyterápiának tudományos jellegel adott, az eljárást megfigyelések alapján végezte, s a mellék­hatásokat igyekezett elkerülni. A könyv helyes címe: Libellus de Morbo Gallico, quem ita perfecte eradicare ipsum ostendit, ut numquam revertatur; nocumentum in ore accidere non permittens, neque in lecto stare cogens (Venetia 1502,4) A 16. század minden gyűjteményes szifilisz művében kinyomtatták, önálló kiadása még ugyan­abban az évben Libeus ad evitandum et expellendum morbum gallicum noviter inventus ac impressus. V.o. Hens­ler, Ph.G. : Geschichte der Lustscheuche, die zu Ende des XV. Jahrhunderts ausbrach (Altona, 1783) Bd. 6, p. 50. ; Haeser: Geschichte der Medizin, Bd. III. (Jena, 1889) p. 48; továbbá Rosenbaum J. : Die Lustseuche im Al­tertum (Halle, 1839) pp 7, 9. és 17—19

Next

/
Thumbnails
Contents