Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Von Medizinstudenten zum Doktor. Die Göttinger Medizinischen Promotionen im 18. Jahrhundert (Kapronczay Katalin) - Wasilewski, Andreas: Heilkunst im Spiegel von Apothekensdtandgefässen und ihren Signaturen. Eine historische Betrachtung (Mohos Márta)

Jógiai hatásait tagialják, vagy az egyes állati eredetű szaganyagok gyógyászati szerepét ismertetik (60—61.). A szöveg kétségtelenül legérdekesebb része azonban a szag-elméleti bevezető, amely fiziológia- és filozófiatörténeti szempontból is igen informatív: részint preszókratikus, részint pedig platonikus illetve arisztoteliánus nézeteket tükröz. A kötet elején szövegtörténeti bevezetőt, tartalmi ismertetést és elemzést olvashatunk, ezt követi a görög kritikai szöveg és a vele párhuzamos pontos, tudományos alapozású német fordítás, végül kitűnő jegyzeteket, növénylexikont és hasznos bibliográfiát találunk. Eigler és Wöhrle feladatukat, a Theophrasztosz-szöveg fordítását és kiadását, a lehető legmagasabb szinten oldották meg. Magyar László Von Medizinstudenten zum Doktor. Die Göttinger Medizinischen Promotionen im 18. Jahrhundert. Sozialhistorisch-vergleichender Uberblick von Ulrich Tröhler. Bibliographie eingeleitet und bearbeitet von Sabine MildnerMazzei. Göttingen, Vandenhoeck und Ruprecht, 1993. 273 p. (Göttinger Universitätsschriften. Serie C: Kataloge. Bd.3.) Németország a 18. században már abban a szerencsés helyzeteben volt, hogy az orvosi tanulmányokat folytatni kívánók az ország különböző területein működő egyetemek, orvosi fakultások között válogathattak igényeik szerint. Az ország déli részén Ingolstadt, Freiburg, Tübingen, a középső és északi területeken Duisburg, Giessen, Lipcse, Güttingen és Halle városokban volt erre lehetőség. A kor divatjának megfelelő diák-peregrináció okán igen nagy mértékű fluktuáció figyelhető meg az ország egyetemein. Néhány szemeszter meghallgatása után a következő évben már egy másik város egyetemi matrikulájában bukkan fel egy-egy hallgató neve. A tanárok, híres előadók, illetve egyegy egyetem tantervének és haladó szellemének vonzereje még inkább hozzájárult ehhez a mozgáshoz. 1740-től 1800-ig végeztek történetei-statisztikai felméréseket, amelyekben dekádokban mutatták ki azt a jelenséget, hogy milyen mértékben változott a matrikuláltak és az ott promoveáltak névsora. Ezekből a grafikonokból és statisztikai görbékből kiviláglik az is, hogy a 18. század legnépszerűbb, látogatottságát és az ott promoveáltak létszámát tekintve is emelkedő tendenciát mutató orvosi fakultásai a reformképzést bevezető hallei és göttingeni karok voltak. Hasonló német alapossággal dolgozta fel Ulrich Tröhler a göttingeni egyetem adott időszakának egyéb adatait, így kimutatta a hallgatók náció-szerinti hovatartozását éppen úgy, mint a disszertációkra vonatkozó egyéb fontos tudnivalót is. A tulajdonképpen bibliográfia, illetve az azt megelőző írás Sabine Mildner-Mazzeí munkáját dicséri. A nagy gonddal összegyűjtött anyaghoz levéltári forrásokat és az egyetemi matrikulákat is alapul vette. Az időrendben felsorolt disszertációknak nem csupán a hagyományos adatait vette fel (szerző, cím, terjedelem, elkészítés éve), de a hallgató származási helyét, a disszertáció megvédésének pontos idejét és elnökét, a hallgató egyetemi anyakönyvbe való bejegyzésének dátumát, valamint a felhasznált források pontos megjelölését is megtaláljuk egy-egy bibliográfiai leírásban. A kötet használhatóságát a sokféle mutató teszi könnyebbé: névmutató, földrajzi mutató, a védések elnökeinek névmutatója, a kar dékánjainak időrendi felsorolása csatlakozik a kötethez. Kapronczay Katalin Wasilewski, Andreas: Heilkunst im Spiegel von Apothekensdtandgefässen und ihren Signaturen. Eine historische Betrachtung. Blaustein, Schmellenkamp Verl., 1991. 182 p. illusztr. A gyógyszerészettörténeli munka a patikaedényt teszi vizsgálat tárgyává, s ennek többszempontú leírása kapcsán, közvetve ad bepillantást a gyógyítás ősi művészetébe. A szerzőt a bécsi egyetemen 1957-ben avatták a kémia és orvostudomány doktorává, közel két évtized tagja az osztrák Gyógyszerkönyv Bizottságnak (Arzneibuchkommission), s a nemzetközi szaksajtóban mint gyakorló orvos gyógyszertani kérdésekről is publikál és tudósi alapossággal alkalmazza régészeti jártasságát. Széleskörű ismeretanyaga teszi lehetővé könyve tárgyának sokoldalú megközelítését. A patikaedény szükséges része az Officinának, s egyben jelentős művészi értéket képviselő díszítő eleme. Két alapvető jellemzője az anyag, amiből formálták, s a szignatúra, amely az edény tartalmáról ad felvilágosítást. A régészeti feltárások tárgyi emlékei, valamint írásos források alapján ismerteti meg velünk a szerző a különböző anyagféleségek — kerámia, üveg, fa és egyéb — időbeli és térbeli előfordulását, keletkezés- és fejlődéstörténetét. Külön fejezet tárgyalja, hogyan alakult ki a mai jelzet, elvezet az alkimista, a csillagképi és isteni szimbolikus jelektől az egyértelműen verbális jelzetig. Majd feliratos patikaedények (20 db) tartalmát ,,fejti meg", azaz a meg-