Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Wenzel, Manfred: Goethe und die Medizin (Jancsikity Erzsébet) - Wiegelmann, Günter (Hrsg): Volksmedizin heute (B. Kótyuk Erzsébet)

nevezett gyógyfüvekből, növényekből s egyéb anyagból előállított gyógyhatású szerek készítésének módját, esetenként többszáz éven átívelő történeti és földrajzi előfordulását, kedveltségét, alkalmazási területét rögzíti. A szokásostól eltérő formájú gyógyszertartók és a katonai gyógyszerészet áttekintése zárja a rendkívül sok bizonyító adatot felsorakoztató munkát. Magyar példát hoz arra, hogy reklámcéllal is alkalmaznak gyógyszeresüveg formát, mint pl.: a ,,Vinum Tokajense Passum", egy valóban ínyenceknek való gyógyhatású bor esetében. A témában való könnyebb eligazodást segítik a függelékben lévő lábjegyzetek, valamint a szómagyarázat, s a magyar munkákat is soroló irodalomjegyzék. A könyv unicalis értéke, hogy a 34 színes képen bemutatott majdnem valamennyi edény magángyűjteményből, vagy a nagyközönség számára nem hozzáférhető forrásból származik. (Ezen okból nem közli a tulajdonos nevét.) A téma mélyebb tanulmányozására ösztönző, közérthető mű, a gyógyszerészet és a szép iparművészeti tárgyak iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható. Az igényes kiállítású könyv borítóján egy 1480 körüli alkimista jelzetű firenzei kerámia patíkaedény látható. Mohos Márta Wenzel, Manfred: Goethe und die Medizin. Frankfurt am Main und Leipzig, Insel Verlag, 1992. 126 p., ill. A beteg Goethe bemutatása azért érdekes az irodalom iránt érdeklődő olvasó számára, mert ez a munka a zseni, a kimagasló nagyság mögött megpróbálja láthatóvá tenni Goethét, az embert. A nagy német költőt két ellentétes módon állítják be az orvostörténészek: egyrészt mint a kicsattanó egészség szimbólumát, aki teljes harmóniában él önmagával, másrészt pedig mint pszichopatát. Ez a kötet Goethe betegségeinek története. Ezt a betegség-történetet — az életrajz sajátos megközelítésének egy formáját — naplók, évkönyvek, levelek alapján állították össze a szerzők. Ez a munka azonban nemcsak Goethe betegségeinek története, hanem a nagy költő korának orvostörténetét is összefoglalja. A könyv alapvető célja még: tetten érni Goethe művészetében az orvostudomány illetve a természettudományos ismeretek hatását. Az első fejezet a gyermekkorról és az ifjúkorról szól. Az 1749 és 1775 közötti időszak eseményeit foglalja össze. Az író részletesen kitér a születési körülményekre és a gyermekbetegségekre. A második rész a Weimarban töltött első 25 évet jellemzi (1775—1800). Ezen belül fontos részfejezet Goethe itáliai utazásainak bemutatása. A következő fejezet a költő krónikus betegségeivel, diétájával, diétahibáival, fürdőútjaival foglalkozik. Goethe 50 éves korától 70 éves koráig olyan betegségeken esett át, amelyek tipikusan az öregkor betegségei. Ilyen volt pl. köszvény, az érelmeszesedés, krónikus torokgyulladás stb. A zárófejezet Goethe utolsó éveinek krónikája (1823—1832). Ez a pár év valóban „ajándék" volt a beteg költő számára. 1823 elején Goethe szívinfarktust kapott. Az orvosok meg voltak győződve, hogy a beteg ezt nem éli túl. Goethe ekkor már negyedszer volt életveszélyben. A beteg költő azonban fokozatosan jobban lett. A gyógyulásról és a terápiáról a kortársak feljegyzései tanúskodnak. Nagyon fontos része a könyvnek Goethe orvosainak jegyzéke, illetve a költő furdőútjainak felsorolása kronológiai sorrendben. A szerzők szándéka tehát az irodalom és a természettudományos műveltség közelítése. Ez a szemlélet egybeesik a nagdy német költő véleményével, hisz Goethe számára a természet és a művészet nem külön világ. Nem ismeri el az ún. humán és természettudományos műveltség ellentétét, különválasztását. Mind a természetben, mind a művészetben törvények uralkodnak, a művésznek olyasmit kell alkotnia, ami a természet jelenségeihez hasonló. Szintén nem véletlen, hogy Goethe egyik regényhőse, Wilhelm Meister sebész lett, tehát olyan emberré vált, aki életének értelmét a mások érdekében kifejtett tevékenységben találta meg. Jancsikity Erzsébet Wiegelmann, Günter (Hrsg.): Volksmedizin heute. (Beiträge zur Volkskultur in Nordwestdeutschland.

.. Heft 57.) Münster, F. Coppenrath Verlag, 1987. 256 p. A népi- és alternatív gyógymódok problémakörével foglalkozó tanulmánykötet a témát több szempontból vizsgálja. A szerkesztő által gondosan és körültekintően válogatott tanulmányok tükrözik a fenn említett két gyógymód megítélése körül dúló „viharokat". A háború utáni évek nehézségeivel hozható kapcsolatba a népi gyógyító hagyományok újjáéledése, és az alternatív gyógymódok mind szélesebb körű elterjedése. A múlt század és századunk orvosi felfedezései, az új diagnosztikai és terápiás eljárások a hagyományos gyógymódokat háttérbe szorították. A háború utáni években kezdett egyre szélesebb körben terjedni a hagyományos gyógymódok alkalmazása, de csak az utóbbi évtize-