Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Winkler Gábor—Kiss Erika—Salamon Ferenc: Közkórházi helyzetkép a 1917—1942 és 1975—1993 között a Szent János Kórház egykori körleveleinek tükrében. A Szent János Kórház alapításának 100. évfordulójára

Néhány furcsaság 12/1922. sz. körírat (1922. augusztus 21.) ,,20./ A személyzet egymásközt ... udvarias hangot használjon. Mindenki udvarias hangon tárgyaljon alantasával, az alantasnak — ha igaza van is — nincs joga feleselni, hanem panasszal élhet feljebbvalójánál, egész az igazgató-főorvosig. Egyenlő állásban levők ne vegyenek maguknak elégtételt, hanem — ha sértetteknek érzik magukat —, forduljanak elégtételért közvetlen főnökükhöz egészen az igazgató-főorvosig." „Betegek esetleges panaszát az osztályvezető főorvossal kell tudatni" „21./ Beteget csak fiatalkorút lehet munkára kötelezni, felnőttet nem." „22./ Kórteremben csak főorvosi engedéllyel lehet dohányozni." A bemutatott néhány példa a mai olvasónak idegenül hat, talán a betegek panaszával foglalkozó rész kivételével. Betegek munkára foghatóságának, vagy a kórteremben történő dohányzás körlevél szintű szabályozásának megértéséhez a kor alaposabb ismeretére lenne szükség. Több körirat foglalkozik a betegekkel való megfelelő bánásmóddal, a betegfelvétel nappali és ügyeleti időben történő rendjével, az ápolószemélyzet rendszeres időközökben történő oktatásával, mely utóbbit az orvos személyzet feladataként jelöli meg. E szabályozások részletes ismertetése meghaladja egy közlemény terjedelmének kereteit. Részletes szabályozásra került a bentlakó orvosok, ápolók, segédszemélyzet és gazdaságiműszaki tisztviselők élete is. Ezek az intézkedések számos kötöttséget tükröznek: mikor és hogyan fogadhatnak látogatót, mikor mehetnek szabadságra, hogyan kaphatnak az ápolók eltávozási engedélyt. Összességében megállapítható, hogy a felsorolt kérdések rendezése egységesen azt a célt szolgálta, hogy a szükséges személyzet a kórházi betegellátás számára mindenkor biztosított legyen. Feldolgozásunkban nem tértünk ki az ápolási díj térítésével kapcsolatos kérdésekre — mert ahhoz az egész biztosítási, egészség finanszírozási rendszer ismeretére lenne szükség — és az 1938 utáni köriratokban megjelenő légoltalmi, illetve származással kapcsolatos diszkriminációs intézkedésekre. Ez utóbbiaktól azért tekintettünk el, mert bár megtörténtük történelmi tény s befolyásoló hatásuktól az egészségügyi ellátás sem lehetett mentes, elsősorban mégsem azt jellemzik, hanem egy egész korszak szomorú bélyegét képezik. Az áttanulmányozott jegyzőkönyvek, körlevelek, utasítások arról tanúskodnak, hogy a közkórházak működése századunk első évtizedeiben — legalábbis a fővárosban — szervezetten folyt, elsődleges feladatnak tekintették a betegek érdekének képviseletét, gondot fordítottak kórházuk hírnevének öregbítésére, illetve megőrzésére, orvos és ápoló munkatársaik fo-