Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

tesebb a német hadseregben direkt a lövészárkokban történő' sebesültszállításra készült Wickféle hordágy. Összegezve az e.ü. anyag és berendezésről mondottakat, látjuk hogy: A gyalogságnál rendszeresített e.ü. anyag elégséges. Az ezredsegélyhelyre az időnként beosztandó segély hely kocsi helyett rendszeresíttessék egy málhás állatra felrakható segélyhely egység, hogy azáltal azok anyag tekintetében is függetlenek legyenek. A currens orvosi kezeléshez szükséges organtin, és a kifőzés által tönkrement segélyhelyi orvosi műszerek sterilizálásához rendszeresíttessék egy sterilizáló fémdoboz s valamely modern fémeszközöket meg nem támadó fertőtlenítő szer. Múlhatatlanul szükséges minden segélyhelynek operáló gummi keztyűkkel s különféle hosszúságú, lehetőleg Cramer féle drótsínekkel való ellátása, nem kevésbbé nélkülözhetők: az acetylenlámpa, a gázmérgezettek kezeléséhez szükséges manometeres oxygenbombák, s különféle hasonló célzatú injektios gyógyszerek, a mérges kígyóharapások esetén a segélynyújtáshoz szükséges szereket készen tartalmazó dobozok, konyhasós infusiós apparátusok, a gázzal telített fedezékek átkutatásához szükséges önmentő készülékek rendszeresítése, s a lövészárokbeli sebesültszállítási viszonyoknak megfelelő új hordágyak construálása. Ezen felsorolt követelmények lassan merültek fel a háború tartama alatt, s a segélyhelyek az utolsó időben legnagyobbrészt el is voltak ezekkel látva — jóllehet rendszeresítve nem voltak. III. A h.o.e.ü. oszlop személyzete elegendő volt, még azon esetben is, ha az e.ü. oszlop két sektióban volt letelepítve. Rendszerint a sebészi csoport szerepelt mint előretolt sektio, különösen hegyi terepen, ahol a tulajdonképeni e.ü. oszlop a helyi viszonyok szerint jóval hátrább volt letelepíthető, hogy ezáltal a sebészi beavatkozást igénylők hamarább juthassanak illetékes kezekbe. Felszerelés, úgy e.ü. anyag mint berendezés tekintetében általában elégséges volt, s az anyagpótlás akadály nélkül történt. Csupán kezdetben ütközött nehézségbe, ha 2—3 nagyobb műtét (laparatomia) jött egymás után, a műtőkabátoknak s lepedőknek egymásutáni sterilizálása azon kis rendszeresített sterilizátorban, melyben egyidejűleg a műszerek is kifőzettek. Később a mozgó desinfektor beosztásával ez megkönnyíttetett, mert a több műtéthez szükséges műtőkabát, lepedők, compressek, lepedőkbe csomagolva, vagy fonott vesszőkosárban a desinfektorban egyszerre sterilizálhatok voltak. A rendszeresített acetylénlámpák műtéteknél nem voltak oly jók, mint a később kapott harisnyás Spiritus gázégők. A segélyhely és e.ü. szerelékkocsik anyaga, miután a kocsik nehezek voltak, s a rossz úton, emelkedésnél, különösen esős időszakban vagy olvadáskor e miatt a menetelés nagyon nagy nehézségekbe ütközött, úgy hogy a ló állomány szembeötlőleg leromlott ezáltal, ponyvával fedett közönséges országos járművekre rakatott át. Sőt a sebesültszállító kocsik is, miután a segélyhelyekről a tüdő- és haslövéseknél és gázmérgezetteknél, mint legkíméletesebb, a kézzel való szállítás jött tekintetbe, kicseréltettek országos járművekkel, de előzetes, a hordágyak számára construált rugalmas függesztő készülékek felszerelése után. Igaz, hogy így 1 kocsin csak 3 fekvő sebesültnek v. betegnek volt helye, de a szállításhoz bármely járható úton és emelkedés mellett két ló mindig elégséges volt. Az ilyen kocsikon a kíméletees szállításra szoruló csonttörések expediálása is a sebesültek minden panasza nélkül volt eszközölhető. Különben is harc idején, ha sok volt fekveszállítandó sebesült, az e.ü. oszlop lovai annyira igénybe lettek véve a sebesülteknek a segélyhelyekről az e.ü. oszlophoz való elszállításánál, hogy az innen való továbbszállításra már nem voltak használhatók; s ilyenkor leszámítva pár esetet, midőn sebesültszállító autók állottak rendelkezésre, csak egy üres vonatlép-