Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
cső jöhetett számításba, ahol a kocsik szalmával vagy fenyőgalyakkal lettek kipárnázva; mert az egyszer a sebesültekkel így elküldött hordágyak sohasem kerültek vissza, ezekben pedig nagyobb forgalom esetén mindig szűken voltunk. Jó szolgálatot tettek a h.o.e.ü. oszlop hegyi terepen való alkalmazásánál az időlegesen beosztott fogatolt kerekes hordágyak (karettek). Tekintve hogy az e.ü. oszlop az első statió, ahol kórházhoz hasonló betegellátásról és ápolásról szó eshet, fürdőgarnitúrára s a tetűtelenítés gyors végrehajtása miatt, a mozgó desinfektor mellett egy Hartmann-féle tetűtelenítő készülékre múlhatatlanul szükség van, mert a desinfektor üzembe helyezése s a fertőtlenítés illetve tetűtelenítés jóval több időt vesz igénybe, s a belőle kikerült ruházat oly nedves, hogy csak hosszabb szárítás után használható. IV. A kórházvonatoknál, miután több esetben előfordult, hogy a sebesültek, úgyszólván az első vonalból, az e.ü. oszlopnál eszközölt kötésrevisio után rakattak be, nem rendszeresített desinfektor hiányában a tetűtelenítés kérdése elintézetlen volt. Ezen szempontból, s az esetlegesen a szállítás alkalmával nyilvánvalóvá lett fertőző esetek ellen való védekezésre szükséges lenne a kórházvonatoknál egy fertőtlenítő gép s 1—2 formalinkályha rendszeresítése. Az átalakított teherszállító kocsik sötétek voltak, ajánlatosabb lenne személyszállító kocsiknak ilyen célzatú átalakítása. Eleinte nem volt hullakocsi rendszeresítve, ami sok nehézséget okozott az előfordult haláleseteknél, amikor ugyanis a hulla névjegyzék kíséretében a legközelebbi vasúti állomáson volt leadandó. V. A háború tartama alatt, de különösen 1914—19-ben bő alkalom volt a fertőző betegségek tanulmányozására s az ezek ellen való védekezési módok tökéletesítésére. Hogyan védekezzünk a hadrakelt seregnél a fertőző betegségek ellen? A himlő ellen való védekezés a régi módszer szerint prophylaktikus oltás által történik. A malaria elleni védekezés, tulajdonképpen az ezt szúrás által terjesztő moszkitó szúnyogok csípései ellen való védekezés, s amennyiben intolerantia vagy idyosynkrasia nincs, napi chinindosisok beszedése. — A vérhas ellen a sérumoltással való védekezést megnehezítette több körülmény, így hogy többféle baktérium okozhatja, de ezek közül csak a Shiga— Kruse féle vérhasnál volt a serumoltás eredményes. Először tehát bakteriologice kellett eldönteni, hogy melyik kórokozó van jelen egy epidémiánál. Később sikerült az összes, vérhast okozó bacterium ellen immunisaló u.n. polyvalens, vérhasellenes serumot előállítani. Amily kétséget kizáró az, hogy ezen serum gyógyító célból alkalmazva jó hatású, oly bizonytalan ennek védőhatása prophylaktice alkalmazva. Ez magyarázza azt, hogy a háború alatt, különösen júniustól szeptemberig terjedő időben, oly nagy számban fellépett vérhas dacára, a védőoltás nem lett alkalmazva, s az ellene való védekezés a beteg elkülönítésében, a fertőtlenítésben, s a legénység kioktatásában állott. A vérhas kórokozójának bakteriológiai kimutatása nagyon nehéz, s így bevett szabály volt, hogy a klinikailag vérhas tünetű megbetegedéseket vérhasnak vettük. Sok összetévesztés így azon vastagbélhurutokkal történt, amelyeket mint reá jöttek, a húsconservek hideg állapotban való elfogyasztása okozott. Hogy itt, a sterilisálás dacára, valamely vegyi processus, bomlás vagy fehérjehasadás, vagy zsírok oxdatiója által keletkezett anyagok hatnak-e?, nincs eldöntve, mindenesetre egy a felfőzés által hatástalanná váló tényező, mert ha a húsconservek felfőzés után fogyasztattak el, ezen említett, vérhast utánzó kórkép megszűnt. Legszebb eredmény éretett el a védőoltások terén az ázsiai choleránál. A prophylaktikusan alkalmazott oltások után megszűnt a hadseregnél hatalmasan fellépett choiera, s hogy ennek harcászati szempontból mily óriási hordereje van, nem is szükséges említenem. A 4—5
