Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

V. ) Legénységi szabadságolások. A legnagyobb jótéteménye a frontnak, úgy a legénység, mint a tiszt számára. A szabadság kilátásba helyezésére nem volt az a nehéz feladat, amire a legnagyobb örömmel ne vállalkoztak volna katonáink. A kitüntetés közel sem bírt ilyen vonzerővel, főleg a háború második felében. Nagy kár, hogy a hadtesten, sőt a division túl levőkkel ellentétben derék bakáink csak 6— 8, sőt 8—10, vagy még több hónap múlva tudtak hazajutni, az engedélyezett 21 napra. Pl. én három és fél éven át nem tudtam elérni, hogy derék medikusom (Kopeczky volt a neve, 4 kitüntetése volt) vizsgázni haza mehessen. Míg mögöttünk a kórházakban levő orvostan hallgatók azalatt kész orvosok lehettek. Vagy pl. szinte lehetetlenség volt, hogy a csapatorvos 7— 8 hó előtt szabadságra mehetett volna, míg a fronttól 17 km-re levő tábori kórházba beosztott társaim minden négy hónap után megkapták a szabadságot. Nem használt semmi, nem tudtuk elérni, hogy ebből a kórházból csak egyszer is egy orvost a csapathoz vezényeltek volna az ott levő szabadságolásának tartamára. A szabadságolás igazságosabb elosztásának megosztása óriási mértékben emeli a fronton levők lelkes kitartását. E tekintetben az egyenlőtlen mértékkel való mérés lesz az igazság. Kétszer menjen haza a caverna lakója addig, míg a többiek egyszer sem. Sajnos a valóságban épp fordítva volt, de hogy ez mennyire elkeserítő, deprimáló hatást vált ki, azt minden igazságos érzésű ember belátja. VI. ) A hazulról jövő hírek ártanak a legtöbbet. A sok közt csak két közismert dolgot szeretnék felemlíteni, amelyek a legtöbb nyugtalanságot okozták. a) Állandó nagymérvű elkeseredés, állandó kérvényezés stb. volt a legénység részéről az otthon maradt jegyzők ellen, akik a hadisegélyek körül állítólag visszaéléseket követtek volna el. Valami itt tényleg nem lehetett rendben, mert minden zlj. közös rákfenéje volt az ezirányú panasz. Ezer és ezerszer hallottuk saját füleinkkel, hogy csak haza kerüljenek, agyonverik, kivégzik a jegyzőket. Talán a levél cenzúra eljuttathatta volna ezeket a panaszokat az A.O.K.hoz f Armee-Oberkommando], hogy ne nyugtalanítsa éveken át e kérdés a frontot. b) Egy másik közismert állandóan szőnyegen volt hasonló körülmény, hogy az otthon maradt asszonyok erkölcsi magaviselete panaszokra adott okot (orosz foglyok). Ez volt ősidők óta és lesz is egyik legfogasabb kérdés. A Haderőnek óriási előnyére válna, ha ez a kérdés vaslahogy megoldásra találhatna. Semmi a világon annyi zavart, nyugtalanságot stb. ott elől a fronton nem okozott, mint az ilyen irányú hírek, amelyet a levelek meg a szabadságon levők hoztak. Úgy a jegyzők dolgában mint ezirányban is Bihar-megye akkori derék főispánjával állandó levelezésdben álltam, ők is mindent elkövettek e tekintetben. Hiába: maradt minden a régi. Egyik szolgabíró aztán radikálisan kezdte megoldani ezt a kérdést. Az első két elcsípett asszonyt az egyik faluban le nem mosható vegyi anyaggal a homlokán lebélyegeztette. De ezzel csakhamar fel is hagytak. Plk. büszkék voltunk mindig arra, hogy 37-esek sosem szöktek át az ellenséghez. Egyszerre aztán egymásután két bakánk is átszökött. Mindkettő az otthon elkövetett bűnös cselekedet után időelőtt bevonult a szabadságról és aztán átszöktek. Asszony ügy volt az oka. c) Messze vezetne és igen sokat lehetne itt a front nemi életéről szólni, azonban csak azt említem fel, hogy a cavernákban hihetetlen mértékben elharapódzott az önfertőzés, érhető okokból. Ellenben tény, hogy a mi zlj.-nál perverzitásokról egy esetben sem hallottunk. VII. ) Büntetésből ki a frontra. A háború közepe táján kezdett elharapózni, majd végül rendes szokássá lett: aki a kádereknél, vagy egyéb „Hinterland" állásban valami fegyelmetlenséget stb. követett el, vagy valakinek a haragját magára vonta, büntetésből kiküldték a frontra, oda hozzánk. Pl. legfelsőbb rendeletre lehetőség szerint meg volt engedve, hogy tiszteket és legénységet üdülés céljából