Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
a káderokhoz lehetett küldeni. Állandó tünet volt, hogy egyesek ezek közül csakhamar viszszajöttek, mert collizióba kerültek ott valakivel. Bűntényt, betörést stb. elkövetők is büntetésből a frontra jöttek, hogy onnan csakhamar megszökjenek. A vége felé a front cavernái nemcsak hős bakáknak, hanem bűnösöknek, szökevényeknek, erkölcsi züllötteknek is ideiglenes tanyája lett. Mert az csak szép és helyes dolog, hogy valaki a rá kiszabott büntetést a fronton hősies magatartásával akarja expiálni, de hogy valakit valamiért csak egyedül, úgy büntetni, avagy úgy kezdeni a büntetést, hogy kiküldik a frontra, ez lealázó azokra, akik a legdrágább kincsüket, életüket lelkesedéssel teszik kockára a hazáért. Egyeseket pl. éveken át nem lehetett a kádertól kiásni, egyszerre csak kijöttek, holt biztos volt, hogy valamit csinált, valakivel összekülömbözött az illető, mindig így is volt. Pl. egyik tisztjelöltünk a beszállásolási helyén ellopta és eladta a szoba berendezést (Magyarországon). Vizsgálat indult meg ellene, de első büntetése az volt, hogy rögtön ki a zlj.hoz a Monte-Santóra, hozzánk. Elképzelhető, hogy mit éreztünk, főleg mi tisztek, ezzel a felfogással szemben, amellyel a csapat parancsnokok igyekeztek is szembe szállni. VIII.) Sorozások a ,,Hinterland' L ban. A háború alatti, tehát nem a békebeli sorozásoknál, fölülvizsgálatokkal kapcsolatban szeretnék rámutatni a következőkre. Közismert tény volt a háború második felében, hogy némi változtatással, majdnem mindig és ugyanazok voltak a lövészárkok és ugyanazok a káderek és egyéb „Hinterland" helyek lakói. A kimerült, már évek óta kintlévő cavernák, lövészárkok megmaradt embereit nem tudtuk a ,, Hinterland"ba küldeni, mert nem kaptunk pótlást. A felmentettek pedig nem jöttek ki, mert zsebükben volt az orvosi lelet, amelynek alapján hónapokig fel voltak mentve. Általános köztudat volt: Aki egyszer orvosi felmentést (leletet) szerzett, az már nehezen megy ki a frontra, mert mindig sikerül valamilyen módon ezt a felmentést meghosszabbítani. Bár ezek az orvosi leletek mindig valami objectiv testi fogyatkozást igazoltak, azonban a háború alatt, tehát a rendkívüli viszonyok idején nagyon sokszor igazságtalanságok, frontkerülések fedezésére szolgáltak. És ezeknek az elszomorító körülményeknek az oka volt: a „Hinterlandban" olyan orvosok soroztak a legtöbb esetben, akik az igazi frontot a háború második felében, tehát annak igazi aerájában már nem ismerték. Számtalanszor és személyesen tapasztaltam, hogy orvos társaim olyan dolgokért nyilvánítottak embereket a frontra alkalmatlannak, amilyenektől hemzsegtek a cavernák, rengeteg olyan ember volt a frontra „testileg gyengé"nek deklarálva, akik pedig a cavernák, lövészárkok szinte csont-bőrré lesoványodott, kimerült hőseihez képest valóságos tenyészbikák voltak. Nem a rosszakarat dolgozott itt, hanem a tájékozatlanság, a tapasztalás hiánya. Ha valaki a frontról hazaérkezve a szabadsága alatt a „testi gyengeség" stb. okból a kádernál és más helyeken levő felmentetteket végignézte és ezeket a „testileg gyengéket" összehasonlította kintlévőkkel: a szíve facsarodott el. Ép fordítva volt minden mint kellett volna. Őfelsége IV. Károly király egyszerre csak elrendelte, hogy a magasabb parancsnokságoknál beosztott, felmentett tisztek 4 havonként felülvizsgálandók, hogy alkalmasak-e már a frontra. A viszonyok kitűnő ismeretére vallott, hogy a legfelsőbb rendelet azt is kimondta, hogy ezt a felülvizsgálást ne az ottani, hanem direct a frontról erre a célra vezényelt aktív orvos végezze. Akkor én írásban proponáltam a felsőbb parancsnoknál, hogy ugyanezt tegyék a „Hinterland" felmentettjeivel is, ajánlva azt, hogy ezt a „testileg gyenge'-ségi okot csakis egy direct a frontról jött bizottság mondhassa ki, összehasonlítási alapon, ehhez még orvos sem kell, az orvos csak azt legyen jogosítva ilyen vis major esetén eldönteni, hogy nincs-e jelen valamely nem látható, vagy más szervi megbetegedés. Vagy hogy az orvosi prestige se szenvedjen csorbát egyenesen, a legelső frontról — és csakis innen — vezényeljenek erre a
