Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

Az operált valamint az exspektative kezelt esetek 3—4 napig koplaljanak, a szomjúság csillapítására szájöblgetők és Katzenstein infusió rendelendő. Haslövések természetesen mindennemű szállításoktól el vannak tiltva. — Végtagsebészet. — A csonttörésekkel párosult végtaglövések több mint fele fertőzött állapotban került kezeink közé. — Első feladatunk a fertőzés leküzdése, melky azáltal érhető el, hogy a fertőzött területet s összes tasakjait — alaposan feltárva — véralvadékok, laza csontszilánkok, elhalt izom és íncafatoktól megtisztítjuk — egyszóval kedvező sebviszonyokat teremtünk; a sebüreget Carrel—Dakin féle Na-hypochlorit oldattal kiöblítve, a legmélyebb pontra alkalmazott ellennyílással a váladék szabad lefolyásáról gondoskodunk. — Második feladatunk a jól rögzítő kötés. Ezen követelményeknek a segélyhelyen alig, — a kötöző helyen valamint a tábori kórházban azonban kielégítően meg lehet felelni. — Legcélszerűbbnek bizonyultak a gipsz kötések, melyeket a sebkezelés céljából ablakkal látunk el. Ha a lágyrész sérülés nagyobb, akkor erősítő, áthidaló, vaspántokból álló kengyeleket iktatunk be. A felső végtagnál gipsz sinek alkalmazandók. — A nyújtó kötések (Bardenheuer), Steinmann szögnyújtás stb. a mögöttes ország állandó kórházaiban hajtandó végre. — Septikus eseteknél gipsz kötéstől eltekintünk és a végtagot sínre rögzítjük. — A sebfertőzés súlyosságát és a szervezet ellenálló képességéhez való viszonyát meglehetősen nehéz helyesen mérlegelnünk. — Ennek következtében bizony sajnos nem egy esetben elmulasztják a végtag amputácziójának helyes időpontját. Ha a septikus fertőzés kiadós incisiókra, jó rögzítésre nem múlik, a láz változatlan, akkor amputáczióval nem szabad késlekedni, mely indokolt minden nagy fokú lágyrész és csontroncsolásoknál, különösen akkor, ha ahhoz gázphlegmonés fertőzés vagy septikus utóvérzések társulnak. — Az elül működő e.ü. intézetek feladata tehát, hogy a végtagtöréseket jó rögzítő kötésekkel szállítóképessé tegyék — a definitív gyógyítás állandó kórházakban történik. A végtagsebészet főleg a sebfertőzések elleni eljárásokban merül ki, melyek incisiók, arthrotomiák, esetleg resectió és amputácziókból állanak. — Az ízületi lövések közül legsúlyosabb lefolyásúnak a térdízületi sérülés bizonyult. — Térdízületi fertőzéseknél a javasolt Murphy féle formalin + glycerin vagy a Chlumsky féle phenolcamphor eljárástól nem sok eredményt láttam; úgyszintén rendesen amputáczióval végződtek a térd arthrotomiás esetei is. Legjobb eredményt adtak a humerusresectiók. — Az erek sérülései. Különösen két szempontból voltak fontosak: először az életveszélyes vérzés, másodszor az aneurysma képződés miatt. — A nagy edények lekötését vérzések miatt számos esetben gyakoroltuk anélkül, hogy a rettegett végtagelhalás következményét egyetlen egy esetben is észleltük volna. Legideálisabb eljárás az edényvarrat volna, azonban külön felszerelést, Carrel Stich szerint jó segédletet, sok időt (Udinében végzett érvarrataim átlag 1 1/2—2 órát vettek igénybe) és jártasságot igényel, úgy hogy ennek híján az elülső vonalban nem vihető ki általánosan. — Az aneurysmák gyakori következményei a vérerek sérüléseinek. Az általános gyakorlat 5—6 heti várakozást ír elő, mely alatt a collaterális vérkeringés eléggé kifejlődött. Legjobb műtéti eljárás a Matas féle endoaneurysmorrhaphia; vértelenítés után — az aneurysma zsák felhasítása, az edénysérülés 2 rétegben való elvarrása, s a zsák laza tamponálásában áll. — Idegsebészetre a tábori kórházakban csak elvétve volt alkalom, friss ideglövést általában ama megfontolásból, hogy a lövés fertőzött, nem operáltunk s bevártuk a lövési seb teljes be-