Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

nak. Ennek az elvnek fontosságáról Wiczolkiban, az orosz fronton győződhettem meg, ahol egyszerre 22 koponyalövéses sebesültem volt. Ezek egy részét a rácsolt ágyakban nagy nyugtalanságuk miatt morfin adagolása mellett az ágyhoz kötni kelletett. Egyrészük még a keményített kék pólyával megrögzített kötéseket is letépte. Gerinczvelőlövések. — Bár a harcztéri halál (különösen nyakigerinczvelő találatánál) az elülső e.ü. intézetekbe kerülő gerinczvelő lövési eseteket igen megapasztja, halmozott előfordulások néha mégis észlelhető. — így pl. 1916 augusztusában Wioczolki (orosz front)ban telepített tábori kórházamban 430 sebesült közt 8 (1,8%) gerinczvelő lövés akadt, melyek közül egy hét leforgása alatt 5 halt meg. — A túlélő sebesülteknek, bár szomorú sorsukon nem igen segíthettünk — mielőbb a mögöttes országba való kíméletes (kórházvonat) szállíttatásukról kellett gondoskodnunk, már azért is, mert ápolásuk igen nehéz és a tábori kórház üzemét igen megterhelték. (Sűrű katheterezés, dekubitusok stb.) — Elszállításuk előtt tanácsos állandó katheter bevezetése; dekubitus veszélye miatt gummilégpárna v. vattakoszorúk alkalmazása. Bennrekedő gerinczvelő lövésnél vagy csontszilánk nyomásnál szükségessé váló laminektomiát is tanácsosabb a mögöttes, erre jobban berendezkedett kórházakban végeztetni, annyival is inkább, mert az ilyen esetek elbírálásához okvetlen jó röntgen felvételek szükségesek. Mellkaslövések. — A mellkaslövések kórjóslati és therápeutikai értékelésben korántsem mutatkoztak oly relatív jóindulatúaknak, amint azt az előbbi háborúk tapasztalatai alapján felvettük. — Az esetek fele másodlagosan befertőződött és hosszantartó genymellekhez vezetett. Feltűnő volt továbbá, hogy legtöbbször igen nagy kiterjedésű vérmell lépett fel. — Igen súlyos lefolyásúak, nem ritkán halálosak voltak a rekesz, máj és hasűri sérüléssel komplikált esetek, továbbá az oesophagus sérülések. — Nayobbfokú haemothoraxnál a vérlecsapolást rendesen a sérülés utáni 10—14 napon végeztük, amikor már utóvérzéstől nem igen tarthattunk. Ha tünetek súlyossága miatt hamarabb kellett végeznünk, akkor az utóvérzés meggátlása czéljából egy kis levegőt is juttattunk be a mellüregbe, mely tapasztalataink szerint vérzéscsillapító volt. — Empyémáknál legjobban a typikus bordaresectió és drainezés vált be. — Tüdőlövések azon sérülésekhez tartoznak, melyek legalább 14 napig semmiféle szállítást nem bírnak el. — Haslövések. — A haslövések therápiáját illető nézeteink a világháború alatt szintén gyökeres változáson mentek keresztül. Neves és tapasztalt hadisebészek egybehangzó véleménye szerint a haslövések conservativ kezelése igen rossz eredményeket adott, viszont a helyesen kiválogatott esetek műtéti javallatainak szigorú elbírálása s a rendelkezésre álló személyzet, felszerelés, asepsis végül az e.ü. taktikai helyzet tekintetbe vételével kb. 50% menthető meg műtéti eljárással. Tehát az operatív eseteket jól ki kell válogatni, mert sem az extremconservativ, sem az extremoperativ eljárás [nem] helyes. 1. i \ műtét a sérülés után mihamarább, lehetőleg az első 12 órán belül hajtassék végre. Pulsus nélküli, eszméletlen, hideg végtagokkal bíró sebesülteket nem operálunk. — 2. ) Műtétre kerüljenek a bél vagy cseplesz előesés, gyomor, bélhuzam átfúródásai, máj, léplövései, életveszélyes belső vérzés. — 3. ) Műtéttől kizárva súlyos tüdő vagy gerinczvelő lövéssel complikált és a már beállott általános peritonitis esetei. — Kétes esetekben diagnostikai-explorativ laparotomia meg van engedve. —