Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

IV. K.u.K. haditengerészeti orvosi tisztikar a) aktív 119 89 87 b) tartalékos 34 62 56 c) tényleges tengerészeti szolgálatban 5 5 5 d) konzultáns 1 2 2 e) nyugállományban 55 49 50 f) szolgálaton kívül 16 15 15 g) elestek, eltűntek 22 13 14 7. A honvéd- illetve katonaorvosok hadseregen belüli elismerése — különösen a háború első két évében — meglehetősen elszomorító képet mutat: elég, ha az adattár Kemény Gyula által írt „post scriptum" megjegyzéseire utalunk. A nem orvos hivatásos tisztek és az orvosi tisz­tikar ugyanazon rangfokozatú tisztjei között napirenden voltak aa súrlódások: a kötelező vé­dőoltások — például a tetanusz elleni védőoltás — alól a tisztikar jelentős része kivonta ma­gát; egyáltalán, a katonai rangfokozatok hierarchiájában felfelé haladva a hivatásos katonatisztek és a velük azonos rangfokozatú orvosok közötti különbség — legalábbis a had­seregen belül — nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. A szögesdrótnál vagy éppen a lövé­szárokban szolgálatot teljesítő orvos, valamint a közkatonák és tisztek között könnyebben lét­rejöhetett egyfajta bajtársias kapcsolat, egymásra utaltság — még akkor is, ha ez utóbbi kifejezés értelmezése sokszor meglehetősen egyoldalúan jelentkezett. Tény például — amint azt nem egy jelentés szóvá teszi —, hogy a szolgálati szabályzatban előírtakkal ellentétben a mozgó háborúban rohamosan megnőtt az egy-egy orvost körülvevő tisztek száma. A hivatá­sos tisztikar, valamint a honvéd- ill. katonaorvosi tisztikar közötti ellentét a háború második felében lényegesen csökkent ugyan, valójában azonban sohasem szűnt meg. Ez az ellentmon­dás nem csak a Monarchia hadseregében, hanem a német hadsereg hierarchiájának felépíté­sében, illetve e hierarchia működésében is tetten érhető. 12 8. Igen jellemzően alakult a veszteséglajstrom dokumentálásának magyar vonatkozású része. Mivel a hadsereg zömét a K. u. K. közös hadsereg alkotta, a háborúval kapcsolatos összes korabeli iratanyag automatikusan a bécsi illetékes szervekhez került. A háború második évé­től a kizárólag magyar vonatkozású anyagokat a Hadügyminisztériumban előbb lemásolták, és csak ez után továbbították Bécsbe, a Magyarország és Ausztria között 1926. május 26-án, Baden bei Wienben kötött levéltári egyezményben Ausztria kötelezte magát arra, hogy a ma­gyar eredetű, illetve kizárólagosan magyar vonatkozású iratokat átadja Magyarországnak. 13 Ez az iratanyag — cédulák formájában — tartalmazta az első világháborúban elesett magyar nemzetiségű honvédek, katonák nevét, beosztását, szolgálati helyét, tehát az azonosításukhoz szükséges összes adatot. A veszteséglajstromot a Hadtörténeti Levéltár az ötvenes években kiselejtezte. 14 12 A németországi viszonyokat kitűnően elemzi Christian Kliche: Die Stellung der deutschen Militärärzte im Ersten Weltkrieg c. disszertációja (Freie Universität zu Berlin 1968, 72 p.). 13 Bővebben 1. Bittner, Ludwig: „Die zwischenstaatlichen Verhandlungen über das Schicksaal der österreichischen Archive nach dem Zusammenbruch Österreich —Ungarns". Archiv für Politik und Geschichte, Heft 1, 1925. pp. 58—59; Eckhart Ferenc: ,,Az osztrák levéltárügy a háború után". Levéltári Közlemények 1927, p. 20—43. 14 Bornhardt Attila őrnagy úr szíves szóbeli közlése.

Next

/
Thumbnails
Contents