Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
9. A katonaélet hivatalos, írásos dokumentumai — különösen, ha ezek jelentés formájában íródtak — nemigen adnak teret szubjektív érzések megnyilvánulásának. Mindazon eszközök neve, amelyek az emberi élet puszta fenntartásához szükségesek, hivatalos nyelven kellálladék; a halottak számát százalékos arányban közlik, és a jelentések nem tartalmazzák — nem is tartalmazhatják azt, hogy Nagy János honvéd négy árvát és holtomiglan-holtodiglan nyomorba került családot hagyott maga után. A gyász — bizonyos keretek között — ha mégoly sok családot érint is — magánügy, de ha nemzedékek további sorsát határozza meg, akkor a „magánügy" szó használata több mint kegyeletsértő. A „Gyürkőzni kell a Halállal / Gyürkőzz János, s rohanj János" nem csupán a templomok, kápolnák főfalán, községek főterein, temetőiben elhelyezett márványtáblákra írta fel a Nagy János-ok nevét, hanem évtizedekre mutatóan szülte tovább a szegénységet, örökítette tovább a nyomort. 10. Nem véletlen — de ennek indoklásától most el kell tekintenünk —, hogy a háború honvédorvosi tapasztalatainak megvonására a húszas évek derekán került sor. Az 1924 decemberében megjelent utasítás 15 20 konkrét kérdést tartalmaz — helyet adva az „egyéb" megjegyzéseknek is — azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a területének harmadára csökkent Magyarország ezen a téren is tapasztalatokat gyűjtsön, és levonja az ebből adódó következtetéseket. Tekintettel arra, hogy a jelentésekben adott válaszok legtöbbje szigorúan követi a kérdések sorrendjét, e kérdéseket — a lényeget nem érintő, kisebb módosításokkal itt soroljuk fel. 1/ Mikor, mennyi ideig, hol volt beosztva a világháború folyamán, és mi volt az akkori szakképzettsége? 2/ Mennyiben felelt meg a csapat egészségügyi felszerelésének és az egészségügyi intézeteknek a régi előírás szerinti kellálladéka, málházási rendje, szabványos kocsijai és szállító eszközei a harctéri követelményeknek? 3/ Milyen tapasztalatokra tett szert az egészségügyi szervezet felszerelése, a személyzet és az egészségügyi szolgálat elveivel kapcsolatban, miket lát régi szabályzatainkból és nézeteinkből elavultnak, és milyen újításokat látna célszerűnek? 4/ Milyen tapasztalatokat szerzett eü.-i harcászati tekintetben a csapattal és a magasabb parancsnokságokkal való együttműködés szempontjából? 5/ Milyen volt a csapatoknál a betegnövedék (%-ban)? 61 Harcosoknál az ütközeti létszám hány %-ának elvesztésére lehetett számítani? II Történt-e változás a régi átlagszámításban, amely a veszteségeket 25% halottra, súlyos sebesültekre és 50% könnyű sebesültre tette? 8/ Szállíthatóság szempontjából a nagy háború előtt a sebesültek 2/3-át menetképesnek vélték és csak 1/3-át gondolták feltétlenül szállításra szorultnak. Megfelelnek-e ezek a számok az újabb tapasztalatoknak? 9/ Milyen volt a sérülések aránya? 10/ A sebesültek és betegek hány %-át lehetett felgyógyulásukig a hdműveleti területen ellátni, és hány százalékukat kellett az anyaországba visszaszállítani? 11 / Milyen tapasztalatokat szerzett a fertőző betegségek leküzdésében a csapat körletén belül (tetűtlenítés, védőoltások stb.)? 12/ Milyen tapasztalatokat szerzett a fertőző betegségek leküzdése terén a hadtápterületen? 15 6378 ein./1924; 15835 ein./1924; 21714 ein. 12—1924 etc.
